˝Úgy teljes az életem, ha színes a kép.˝- exkluzív interjú Fábián Julival

–  Az X-Faktor első magyarországi szériájában a versenyzők hangminőségét voltál hivatott javítani. Hogyan tekintesz vissza erre a felelősségteljes megbízatásra?
– Nagy súllyal nehezedett rám ennek a felelőssége, bár a tanítás nem volt újdonság számomra, mert korábban négy évig tanítottam dzsesszéneket. Ez egy rettenetesen értékes, tapasztalatokkal dús, borzasztóan fárasztó és nehéz időszak volt; sokszor belehaltam. Olyan kiforrott embereket kaptam [Szabó Mariann, Vastag Csaba és Wolf Kati – a szerk.], akiknek már volt önképük; ki jobban, ki kevésbé látta magát kívülről; rutinjuk volt; nagyjából tudták, mi áll nekik jól.
Nagyon élveztem, hogy – nyilván a szerkesztőséggel karöltve – együtt találtuk ki, milyen számokat fognak énekelni, valahogy hozzápasszintva azokat a személyiségükhöz. Nyilván a hangképzéssel is kellett foglalkozni, de kevés időnk volt mindenre. Rengeteg munkát jelentett begyakorolni egy komplett produkciót. Közben tőlük is rengeteget kaptam.
Hihetetlenül sokat adott, hogy beleláttam a showbusiness-be, megnéztem, hogyan áll össze egy profi produkció, miként működik a tévés világ, milyen sajtókapcsolatok tudnak alakulni, megismertem rengeteg embert. Második alkalommal biztosan nagyobb rutinnal és távolságtartással kezelném, de akkor – mint egy anya – nem tudtam a lelkemet kivenni.

–  Lesz második?
– Műsor lesz. Azonban az első széria világosan megmutatta, hogy ez mekkora munka; számomra pedig az elsődleges, hogy fellépőművész, énekes, dalszerző és szövegíró vagyok, aztán jön minden más, így a tanítás is. Úgyhogy ezt most még fontolgatom. Mindenesetre egy hatalmas kaland volt, amiből nagyon sokat tanultam.

– Saját lemez (a saját szerzeményeket és feldolgozásokat is tartalmazó, erotikával fűszerezett Honey&Chili), vadonatúj dal és maxi (a Girly Zoohackerrel)… Mit jelentenek ezek számodra?
–  Ezek a gyerekeim. Az, hogy saját számaim jelenhetnek meg olyan emberekkel, akikkel a mindennapjaimban rengeteget dolgozom, beszélgetek és együtt lélegzünk, az nekem minden elé sorolható. Ha gyerekem lesz, az nagyon hasonló érzés lesz szerintem. Mindenféle vendégeskedés, az első saját kis zenekarom nagyon sokat adtak, de a kiteljesedés csak akkor tud megvalósulni, ha a saját fejemből pattan ki, megválogathatom az embereket hozzá. Rengeteg tervem, ötletem van.
Nagyon büszke vagyok a zenésztársaimra mindkét projektben: a Fábián Juli Jazz Riff nekem a dzsesszes dolgokban való kiteljesedést jelenti, a Zoohackeres vonal pedig egy rettenetesen ízes, izgalmas popvilág, tulajdonképpen minden más, de adott esetben még a dzsessz is belefér.
A Honey&Chili valahogy engem is jellemez: a méz egyrészt dús és erotikus, nagyon érzékelhető, érzéki, másrészt iszonyatosan kellemes és selymes; a chili meg a dög, a tűz, és amúgy is imádom az erőset. Szeretem a szélsőségeket jó kombinációban; valahogy együtt is izgalmasak.

– Művészként a lemezeid a gyerekeid. A racionális világban is készülsz az anyaszerepre?
– Nagyon szeretném, ha lenne gyerekem, egy olyan élethelyzetben, egy olyan partnerrel, ami, illetve aki nyugalommal és biztonságérzettel tölt el. A család, a párkapcsolat mindig is iszonyú fontos volt számomra, és nagyon sok áldozatot hoztam azért, hogy valakivel együtt lehessek, sokszor a zene rovására; de úgy érzem, hallgattam magamra, ezért jól döntöttem.

– Minden fokozható. Jelen élethelyzetedben hiányzik valami a boldogságodhoz?
– Vannak dolgok, amelyek boldoggá tesznek, vannak feladatok, amelyeket még meg kell oldanom magamban. Alapvetően sokkal boldogabb ember vagyok, mint valaha. Különösen jó időszak ez nekem, mert nyár van, és nyári gyerek vagyok: inkább haljak meg a melegtől, minthogy szét kelljen fagynom és a szürkéségben begubózni.
Nagyon kemény egy-két év van mögöttem. Amióta zenével foglalkozom, két-három ember helyett dolgozom: menedzsmentet viszek, koncertszervező, PR-os, sajtós, énekesnő, dalszerző is vagyok. Azonban úgy érzem, az anyagi világban való létezésem nyugvópontra jutott. Amiben még hiányérzetem van, az a feltöltődés, a kikapcsolódás, a szocializáció, a magánélet; ebből szeretnék jobb arányokat. Szeretnék több munkát átadni a segítőimnek. Eddig volt egy biztos pont, Nyerges Zsolt, aki kiadta a Honey&Chilit, s aki a netes kommunikációban rengeteget segít. Most egy másik ember is bejött az életembe, aki a menedzsmenttel kapcsolatos dolgokban veszi le a terhet a vállamról. Túlterheltnek érzem magamat. Többet szeretnék mozogni, színházba, moziba járni, olvasni, kirándulni, a barátaimmal vagy magamban lenni, élményeket szerezni, nagyobb anyagi biztonságot a totális bizonytalanságon belül, több önbizalmat.

– Fiatal vagy. Merre tovább?
–  A zene sosem fog kikopni. Nagyon sok mindennel szeretnék még foglalkozni: írni (a dalszöveg ugyanis korlátos), színészkedni (mert ez egy elvarratlan szál), rajzolni, fényképezni. Úgy teljes az életem, ha színes a kép.

– Aigner Ivan –

[2011.08.25.]