Küzdelem és a magyar szabadság - Ignite a Fezenen

Élményzápor a Fehérvári Zenei Napok pénteki napjáról.

Jó ez a Fezen fesztivál. Évről évre van valami, ami nem kihagyhatatlan, de érdemes rá indulni, akár több száz kilométerről is. A csütörtök hidegen hagyott, a Dream Theater komplexitása nem mond nekem semmit, értelmezhetetlen, érthetetlen számomra. Ezért iktattam a pénteket Narancsvidéki Hardcore-ra izgulva (Ignite - Orange County Hardcore).

A délelőttinek tűnő bágyadt napsütésben a Vodafone Nagyszínpadtól elkezdtek átszivárogni az emberek a Media Markt sátorba, ahol 'Nagyferó' - aki ugye egyszemélyes Rockintézmény - megkezdte szabadcsapata, a Beatrice hangversenyét, fél 5-ös kezdéssel. Elkészült végre a Vidámság és Rock and Roll album, melynek erősebb pillanatait be is mutatták. A Szépség Agressziója című eposzból idéznem kell: ,,Lehetetlen lehet megkapni minden lányt, de törekedni kell rá. Lehetetlen megkapni minden nőt, óóó... ná-ná-ná-ná-ná-ná ná-ná...".

Szóval ultramegahipersláger. Optimális esetben ostromolná mind a lemezeladási listát (a lemezeladás halott ugye), valamint a slágerlistákat is. (Na azon meg ők sose voltak). Öblösen szólt a buli, kivéve a Feró harmonikaszólóját. De ő minden technikai bakiból jól jön ki. Mert eladja úgy, mintha direkt történne minden úgy, ahogy. Rendkívüli módon szórakoztató. Nemcsak szakmukinövendékeknek ajánlott.

A Class FM színpadon a Mystery Gang kockás színpada, a gepárdmintás (na jó, lehet hogy leopárd, nem vagyok én kis állathatározó) háttérvászna, a hatalmas dobókockáik, melyekre felkapaszkodtak néha, úgy ahogy van zseniális. Egri Péternek (gitár, ének) még a magyar szövegek is jól állnak, és úgy vannak megírva, hogy amerikai kiejtéssel adja elő. Ha nem mondja be, magyarul van a dal, ki nem találom a refrénig...

Közben jelen kell lennem a Vodafonon a Subscribe-on is, akik koncerten jobbak mint élőben (sic... ha-ha). Ők saját hangmérnökkel járják az országot. Így kell ezt csinálni, kéremszépen. A Bookmarks albummal lassan a hazai rockélet éllovas bandájává növik ki magukat.

Közben Ritchie Kotzen alatt az Eddán kétszer annyian vannak, ha nem háromszor. Elbeszélgetnék a line up készítőivel, mi alapon a főbanda egy pesti koncertjén 50-60 fizető nézőt vonzó gitáros, aki annyira érdekes csak, hogy játszott a Poison-ban is... Na és? Ott C. C. De Ville a gitáros, nem ő.

A régi Ignite bulik mindig a magyar himnusszal kezdődtek Magyarországon. Jajj, ez már nosztalgia - amikor először voltak Magyarországon, 1996-ot írtunk. Ellenben a 2006 (Our Darkest Days) óta friss lemez nélkül turnézó csapat nem volt valami jó formában. A Veteran, Poverty kezdés elég erős. A színpadon annyira halk volt a kontroll, hogy lejöttem inkább hallani valamit. A Call On My Brothers után már középmélyek és magasak sem voltak... Már ami a hangfrekvenciát illeti. A Küzdelem azért folyt a színpadon. Téglás Zoli soha nem izgul, kizárólag a magyar bulik előtt. Frontemberi tevékenysége hibátlan, azaz szokásos. Jobbján a megnőtt hajú szőke L.A. Baseballsapkát viselő Bret Rassmussennel.

Még a 2 méter magas színpadról is a közönség közé vágyik Zoli, ami azért borítékolható volt. Az "éljen a magyar szabadság, éljen a haza" tőle nem gagyi nacionalizmus. Még a másik bandája, a Pennywise setlistjére is felvetette a dalt, egy hazai koncert erejéig. Való igaz, nem sokszor érezheti magát büszkének magyarként valaki a világban, de mikor felcsendül az A Csitári hegyek alatt, akkor az egyik kéz a magasban, a másik a szíveden... mint a focistáknál a himnusz alatt. Csak itt nem bekkelsz végig, nem kaphatsz ki, csak győzhetsz.

-Puli-

[2011.08.15.]