Barlangban, hajón, hegyen is játszottunk már - British Sea Power interjú

A British Sea Power egy évtizede erősíti a tenger színeit. Első alkalommal pénteken integettek zászlóikkal Magyarországon, a Sziget fesztiválon. Megtanultak úszni vízben, közönségen. Kizárólag a műanyag madarakat ér rúgni. A tenger ereje egyre csak nő, hangja elér barlangba, hajóra, hegyre. Félelemre semmi ok, nincs fulladásveszély!

- Az első single albumotok címe „Fear of Drowning”(2001. – a szerk.). Még mindig fulladás veszély van, vagy az évek során elmúlt a félelem?
Scott (Scott Wilkinson, gitár, ének – a szerk.): - Mindenki fél, hogy vízbe fullad, de azóta sokat gyakoroltam az úszást! Elkezdtem élvezni. Hehehe.

- A koncertjeiteken, a színpadon gyakran műanyag madarak vannak.
Neil (Neil Hammington Wilkinson, ének, basszusgitár, gitár – a szerk.): - Igen, bár elég hamar eltűnnek a színpadról, a rajongók elviszik.

- Milyen színűek a madarak?
Neil: - Úgy néznek ki, mint valóságban, tehát olyan színűek is, mint a természet madarai.

- Milyen madarak?
Scott: - A leggyakrabban galambok.
Neil: - Sólymok, pelikánok.

- Gondolkodtatok már azon, hogy élő madarat visztek fel a színpadra?
Phil (Phil Sumner, billentyű, kornett – a szerk.): - Nem, mert míg a műanyag madarat lerúgom, az élőt nem tudnám bántani.
Scott: - Veszélyes lenne.
Phil: - Nagyon érzékeny leszek az élő madarak hangjától és az megint csak szörnyű lenne koncert közben.

- Történelmi a két stage-diving balesetetek. Emlékeztek még? (2008-ban Phil Sumner eszméletét vesztette, kórházba szállították, rá egy évre Martin Noble gitárost nem kapta el a közönség, miután leugrott a színpadról – a szerk.)
Neil: - Nem, nem emlékszem.

- A közönséggel volt a probléma?
Neil: - Az én esetemben én voltam inkább a hunyó. Váratlanul ugrottam.

- Azóta stage-diving-oltatok?
Neil: - Én inkább úszok a közönségben. Finomabb, óvatosabb, mint az ugrás és nem végződik kórházban.

- Térjünk rá a „Waving Flags”-re (dal cím – a szerk.) Milyen színűek a zászlók és kinek integettek, miért?
Neil: - Mindenféle színűek.
Scott: - Nagyon sok zászlót használtunk már eddig. Régi zászlókat tenger képekkel. Mindegyik sajátos jelentéssel bír.
Phil: - A kedvencem a Jack Flag (az Egyesült Királyság nemzeti zászlója – a szerk.), Forma 1, első helyezés. Hehehe.

- „Valhalla Dancefloor” című albumotok most 2011-ben jelent meg. Milyen stílusban táncoltok Valhalla-ban? Mitől különleges ez a táncparkett?
Scott: - Elsősorban jamaikait, ezen kívül mindenféle szexi táncot ropunk.

- A hanyatlás után a brit tenger visszanyerte erejét? („The Decline of the British Sea Power” című lemez, 2003. – a szerk.)
Scott: - Szerintem a tenger tetőzik, egyre csak nő az ereje. A Golf-áramlatból származik az erő, de elektromosságot is nyerhetünk a tengerből. Szeretek a tengerparton lenni, békés. Másrészt a tenger veszélyes is, akár meg is ölhet.

- Híresek vagytok az egyedi koncert helyszíneitekről is. Kiemelnétek egy párat?
Neil: - A turnékon mindig új és új helyszínekre megyünk koncertet adni. Brit kis kocsmától kezdve játszunk akár egy kompon is. Szeretjük a változatosságot.
Phil: - A turnék egyben nyaralások is, mindig jól érezzük magunkat. Barlangban, hajón, hegyen is játszottunk már.

- Az interjú után melyik dalt hallgassák meg az olvasók?
Neil: - Az időjárás miatt Ray Charles-tól hallgassák meg a „Georgia On My Mind” című dalt. Ha valami gonoszhoz van kedvük, akkor hallgassanak meg tőlünk egy számot. Hehehe.

-Bajnóczi Piroska-

[2011.08.15.]