˝Ezzel a zenekarral értem révbe˝- exkluzív interjú Kozma Orsival
A nagyközönség a Jazz+Az, majd a Cotton Club Singers együttesben ismerte és szerette meg KOZMA ORSI-t. Az azóta külön utakon járó énekesnő saját formációja, a Kozma Orsi Quartet már második lemezével örvendeztette meg a nagyérdeműt. Egy esős, július esti koncerten élőben is átadtuk magunkat a zenének, majd magát a művésznőt vettük kereszttűzbe.
A Budapest Jazz Club az elmúlt évek alatt a magyar dzsesszélet összes kiválóságát, s némelyik világsztárt is színpadján üdvözölte. Megalakulása óta a klub állandó fellépője a KOZMA ORSI QUARTET is, amelyik legutóbb – a nyárral köszönőviszonyban sem lévő, zord, csapadékdús időjárás ellenére –július 21-én csábította el a zeneszerető közönséget.
Az egyszerű, fekete ruhában, szexin hátrafogott lófarokban színpadra lépő Kozma Orsi hangja végig, mint egy kristálytiszta, hegyi patak csörgedezik. Olyan érzés fog el, mintha az éjszaka, illetve a Garda-tó közepén, egy lágyan ringatózó hajón lennék, miközben körülölelnek a magasztos alpesi domborulatok. Élvezet hallgatni Orsi pregnáns és érthető magyar énekét.
A dalok közben az énekesnő konferál, bemutatja a zenekar – egytől egyig profi dzsesszzenészekből álló – tagjait, akik gyengéden „megágyaznak” számára. Miközben Hárs Viktor basszusgitáros nemegyszer a soron következő kottát keresi, a zenekar névadója könnyed, személyes sztorikat mesél, egyenként górcső alá véve zenésztársait.
A kvartett szerzeményeit túlnyomórészt az egyszerre száz fürge ujjal zongorázó Cseke Gábor és a basszusgitárjával bőgős hangzást produkáló Hárs Viktor jegyzi; a lendületet Pusztai Csaba laza eleganciájú, villámkezű dobolása adja meg. A nagyközönség számára is fogyasztható dzsesszzenét játszó banda a szomorúan romantikus balladák világát éppúgy megszólaltatja, mint a tempósabb műveket. A harmóniák simogatóak, a dinamika magával ragadó.
A Holnap mellett megszólal a Leftover, ősbemutató gyanánt a „friss, ropogós” Cseke Gábor-szerzemény, az On My Own, az alkalomhoz illő LGT-feldolgozás, Az eső és én, a Sting-remek If You Need Somebody, Set Them Free, illetve ráadásként a Please Don’t Talk About Me When I’m Gone.
Leginkább azonban a második lemez címadó dala, az Embrace, illetve a Night In Tunisia égeti be magát az emlékezetembe. Az előbbi közben szó szerint azt a feszültséget, izgalmat érzem, mint egy bensőséges ölelés közben: vibrál a levegő, hevesebben dobog a szívem, s előre gyűlölöm azt a pillanatot, amikor véget ér; egyszerre érzem a szorítást és a féktelen lebegést. A szinte minden dzsesszzenész repertoárjának elengedhetetlen darabja, a Night In Tunisia abrupt váltásaival, a virtuóz dobos szólójával, valamint az énekesnő búgó, erotikus mélységeiből hirtelen futamokkal, pengeéles magasságokba való átmenetével nyűgöz le.
A közel kétórás koncertet követően, a közönség öleléséből távozó Kozma Orsit kérdezem. LAPOZZ!!!
Hírek
