Egy korszak véget ért - Hobo Blues Band búcsúkoncert az Arénában

Pénteken és szombaton tartotta két búcsúkoncertjét a hazai zenei élet megkerülhetetlen szereplője, a Hobo Blues Band. Ebben a felállásban nem lépnek már fel többet: utoljára hallhattuk tehát a Földes László, Póka Egon, Solti János, Tátrai Tibor és Deák Bill Gyula alkotta zenekart (Madarász Gábor egészítette még ki a zenekart ritmusgitáron, de ő nem volt „rendes” tagja a zenekarnak, de mindenképen meg kell említeni a nevét).

Vegyes korosztály

Végül is a pénteki koncertre tudtunk ellátogatni, ami előtt a zenekar már játszott egy amolyan főpróba-szerű bulit kedden Révkomáromban, ami a hírek szerint nagyon jól sikerült. Egy kicsit féltem, hogy nem lesznek elegen, mivel a szombati koncert már teltházas volt, és nehezen tudtam elképzelni, hogy előtte nap is meg tudják tölteni az Arénát. Szerencsére tévedtem. Erre a koncertre is kijött olyan 8 000 ember, a szombatira pedig 12 000, ami nagyon tekintélyt parancsoló számadat egy akármilyen zenekartól napjainkban, egy magyar zenekartól pedig főleg. Itt voltak a 60-as éveikben járó emberek, akik ezen a zenén nőttek fel, ifjúságuk, lázadó korszakukat szerették volna még egyszer megidézni. Itt voltak az ő 40-es éveikben járó gyerekeik, akik a Vadászattal ismerték meg a Hobót. És itt voltak ezek 20-as éveikben járó gyermekeik is, szóval tényleg nagyon vegyes volt a közönség.

Hobo Blues Band - képek a próbáról

Az életút egy koncertbe sűrítve

A koncert nem sokkal ¾ 8 után elkezdődött, szóval jó lesz hozzászokni, hogy ez manapság így megy: aki a régi beidegződések alapján jár koncertre, az könnyen lemarad az elejéről. Az első 2 szám alatt nagyon rossz volt a hangosítás, aztán magukra találtak a keverőpult környékén is. Nagyjából belefért minden, amit az elmúlt 33 évben megszerettünk tőlük. Az elején Bill nem volt a színpadon, számomra viszont akkor volt teljes a kép amikor már ő is megjelent. Még mindig nagyon jó torka van a Kapitánynak! Az nagyon megható volt amikor a Hobóval megfogták egymás kezét az akusztikus blokk alatt. Voltak ők már összeveszve, haragba, de mégiscsak így együtt a legütősebbek. Tátrai ezen az estén is bizonyította, hogy az ország egyik, hanem a legjobb gitárosa. Mondjuk túl sok dolgot neki már nem kell bizonyítani. Solti amilyen ijesztően néz ki, még mindig annyira jó dobol. Remélem ő nyer a betegségével vívott harcban!

Csúcspont

Azt hiszem két ilyen volt a koncert alatt. Az első, amikor a Hetediket szavalva Hobo lejött a nézők közé és ment egy kört a kűzdőtéren. A másik számomra a Mesél az erdő című szám volt. Nagyon régóta ez a kedvenc számom tőlük, és rendkívül boldog voltam, hogy ez sem maradt ki az amúgy igen bő repertoárból. Hallhattuk még – a teljeség igénye nélkül – a Kőbánya bluest,a Hosszú lábú asszonyt, a Három húszas bluest, a Jó nekem a trabantot, a Mata Harit, az Oly sokáig voltunk lentet. A ráadásban a Johnny Be Good-ot játszották és ezzel vége lett.

Annak ellenére – vagy épp pont azért, hogy ez egy búcsúzás volt, nagyon vidám, őszinte koncertet hallhattunk, láthattunk. Egy ilyen életmű végére ilyen befejezést illik odatenni. Ezúton kívánunk nagyon sok sikert az együttes tagjainak a Hobo Blues Band utáni évekhez! Külön piros pont a szervezőknek, hogy a kűzdőtéren volt hátul egy négyzet alapú pult, amit eddig nem nagyon értem,hogy miért nem csináltak, így simán elbírta a büfé is a tömeget!

Képek a koncertről

-Aretuska-

[2011.02.17.]