Teltház előtt karácsonyozott a Magna Cum Laude - képek a fergeteges buliról
Talán mondhatom, hogy hagyományt teremtett a MCL csapata, hiszen idén már második alkalommal rendezték meg a pálinkával és a disznótorossal összekötött karácsonyi koncertjüket.
Már tavaly is - amikor meghallottam az ötletet a sajtótájékoztatón - megjérdőjeleztem, hogy jó találmány-e a karácsonyi bőséges étkezések után disznótorossal koncertre csalogatni a nagyérdeműt, de az ötlet bevált, akár az elmúlt évben a Petőfi Csarnokban és most a Symában is.
Már délután öt órától várták a falatozni vágyó közönséget. Kolléganőmmel, Petró Adrival, fél nyolc körül értünk a helyszínre, ekkor már nagy tömeg volt és nagyon sokan álltak sorba a különböző finomságokért, disznóságokért, valamint az asztalok között feltűnt egy cigányzenekar is, akik húzták a talpalávalót a vendégeknek, ennek is megvolt a maga kitűnő hangulata. Természetesen a pálinkát kínáló pultoknál is sorok kígyóztak. Itt is tapasztalhattunk újdonságot, hiszen igazi MCL-pálinkát kóstolhattak az érdeklődők, legalábbis a címkén az együttes neve szerepelt, ami nem is baj, hiszen az utóbbi években valóban visszakerült ez a „hungaricum” a bulik, partik, szórakozóhelyek kedvelt italai közé, és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a ma kapható italok minősége is sokat javult. Ami a lényeg, és amit ki akartam hozni a dologból, hogy a Magna Cum Laude csapatának köszönhető, hogy ez az ital egy himnuszt is kapott „A pálinka dal” formájában.
Az előzetes sajtóanyag beharangozása szerint a Syma Csarnok szoborkert felőli oldalán lett volna egy sátor (valószínűleg fűthető), ahol a tervek szerint lehetett volna étkezni. Na ez elmaradt, illetve nem épült meg, így maradt a szabadtéri történet. A szervezők helyében én azért tettem volna jó pár gázpalackkal működő hősugárzót az asztalok közé, hiszen a koncertre érkezők ugyebár lerakták a kabátokat a ruhatárba és csak percekkel később derült ki számukra, hogy bizony az ételért - és cigarettázni is - csak kint a mínusz nem tudom hány fokban és havazásban lehetséges. Így néhány ember mosolya még az elfogyasztott pálinka ellenére sem volt őszinte, inkább ráfagyott az arcukra a mosoly.
A másik probléma a színpaddal volt. Én nem tudom ki tervezte és telepítette a színpadot és a hozzá kapcsolódó technikát, de elég furcsa volt. Még a koncert előtt körbejártam a helyszínt, kiderült hogy néhány hangláda, ami rendszerint a színpad mellett szokott helyet kapni, a színpad elé került, így sem én, aki kb. 183 cm magas vagyok, sem mások, szinte semmit sem láthattak a színpadképből, én jómagam is több helyszínt kipróbáltam és azok sem jártak túl jól, akik a szektor alsó széksoraiban ültek.
A koncerten már kb. nyolc óra lehetett, amikor a színpadon feltűnt Garami Gábor rádiós műsorvezető, aki az este moderátora volt és aki hangolta a közönséget a bulira. Persze itt sem volt nehéz kitalálni a nemek arányát a közönség soraiban, igen a hölgyek nyertek kétharmados többséggel. Ekkorra már a csarnok tele volt, hiszen hétezer jegyet adtak el erre az estére és mint azt a koncert sajtósától megtudhattuk, a jegyértékesítést is meg kelett szüntetni, hiszen még a koncert napján is nagy volt az érdeklődés és többen már nem fértek volna ba a csarnokba.
De ekkor még nagyon sokan álltak sorba az étkekért és italokért, így a koncert csak kb. fél kilenc magasságában kezdődőtt el.
A koncert így utólag átgondolva nagyon jól felépített és jól koreografált volt, mozgalmas látványos és hangulatos. Az első blokkban hallhattuk az Életjel, Minden álomás, Néha, és a Vidéki sanzon című dalokat, Mező Misi a közönség soraiba is kiment énekelni, valamint felcsendült az örökbecsű Omega-dal pár dallama is, a “Hull a hó, fú a szél…a Magna örökké zenél”.
Ezt egy akusztikus blokk követte a nagyszínpaddal szemben felállított kis színpadon, ahol hallhattuk a Magnatofon, Azt akartam apám, Pillangó Dézi és a Ne félj mama című slágereket.
A blokk végeztével aztán Misi elkezdte énekelni az Eddától az “Álmodtam egy világot magamnak” című sláger első sorait, mikor a nagyszínpadon megjelent Pataky Attila és folytatta a dalt, valamint duettett énekeltek. Természetesen a közönség is korusként énekelte. Pataky Attila, már egyedül a “Visszhang” c. számmal folytatta és végül az “Ünnep” csendült fel.
A beszámoló a következő oldalon folytatódik.
[2010.12.30.]
Hírek
