- Eszter, te nemcsak énekelsz, hanem szöveget is írsz. Honnan ez a kettőség, van valami örökség nagyszüleidtől, szüleidtől? - Mosolyogva mondja: Halmozottan „hátrányos” helyzetű vagyok sajnos, én voltam az a gyerek, aki rajzolt, verset írt, énekelt és tulajdonképpen a tanuláson kívül minden mással foglalkozott. Ja, meg a sporton kívül. Tudod, nem a jó tanuló, jó sportoló, hanem a szegény művészlélek voltam mindig, aki otthon sírdogált elérhetetlen szerelmek után és verseket írt orrba-szájba. Még versenyt is nyertem vele. Édesanyám magyar tanár volt, a legjobb, akit ismertem, imádta az irodalmat, így az anyatejjel szívtam magamba ezt a dolgot szerintem. Nagypapám citerafaragó volt, és citera együttest is vezetett a kis falujukban, szóval talán a zeneiséget és kézügyességet arról az ágról örököltem. Köszönet nekik érte!
- Te hogy érzed Enikő, jó úton jársz, vagy van valami más álmod énekesi pályádon, amit szeretnél megvalósítani? - Természetesen mindamellett, hogy jól érzem magam az ABBA Sistersben, szeretném megmutatni, mire vagyok képes más stílusban is. Több formációban is tevékenykedem még, ahol lehetőségem nyílik számos műfaj által kiteljesedni, de vágyom egy zenekarra, saját számokkal, szövegekkel, amik az én érzéseimet közvetítik a közönség felé. Nem mondom, hogy ez könnyű dolog. Sőt. De nem adom fel!
- Szilvi, járjátok az országot, hogyan zajlik egy-egy turnétok? - Sok-sok utazással, ami a nap végére már nagyon fárasztó. Melegben, esőben, szélben, sokszor ázva-fázva érkezünk meg a helyszínekre, de a közönség szeretete fogad mindenhol, ezáltal feltöltődünk, és mi boldogan énekelünk, mert a taps jutalom számunkra, és elfeledtet minden rosszat.
- Sikerült meghódítanotok a közönséget az ABBA Sisters felállásában, de hogy álltok a pasi rajongókkal, mennyire tudjátok őket kezelni? Eszter és Enikő szinte egyszerre mondja: A mellőzöttséget nehezebben kezeljük, mint a rajongást. Még több fellépést szeretetnénk országszerte, és bekerülni a budapesti klubok életébe is. Szerencsére a pasikkal nem volt különösebb problémánk. Nagyon udvarias rajongóink vannak. Ha pedig mégis becsúszna valami affér, akkor segít rajtunk a kordon, vagy a biztonsági őrök, mondják nevetve, mintha misem lenne ennél természetesebb.
- Milyen terveitek, vannak a jövőre nézve? - Még nem fáradtunk el, mondja Eszter és Enikő. Még élvezzük a közös munkát az ABBA dalokat, a fellépéseket, amíg a közönség is, éltet minket, csináljuk tovább és önálló énekesként is, vannak még dédelgetett álmaink. A mellőzöttséget nehezebben kezeljük,mint a rajongást.
- Beszélgetésünk végére Szilvi tesz pontot: Szinte az egész országot meghódítottuk már, mondja derűlátóan, de Budapest még várat magára, remélem nem sokáig. Zenekarra én is vágyom, sok megkeresésem van, remélem - hamarosan összejön. Az éneklés nekem olyan, mint a levegő, nem tudok élni nélküle. Folyamatosan képzem magam, hogy magas szinten tudjam elsajátítani az éneklési stílusokat, technikákat. Jelenleg mindenevő vagyok, még nem találtam meg a szó jobbik értelmében igazi önmagam, úgy gondolom az elkövetkező néhány évben ez a legnagyobb kihívás számomra. Sok-sok buli, és igazi jó zenék tolmácsolása. Természetesen mindhárman szeretnénk, hogy az ABBA Sisters továbbra is fergeteges bulikat, fellépéseket produkáljon a közönség számára…
Hírek
