Az élet cool a halál előtt! - Children of Bodom-interjú

1960 júniusában négy finn tizenéves - két 18 éves fiú és két 15 éves lány - úgy döntött, hogy a Finnországban lévő Bodom-tónál fog táborozni. Hajnalban egy gyilkos brutális módon megölte Anna-t, Maili-t és Seppo-t. Nils el tudott menekülni, de megőrült. Egy szanatóriumban hipnotizálással nyerte vissza az emlékezetét. Még ma is él és vele együtt a Children of Bodom.

- Volt valaha olyan riporter, aki nem kérdezett a Bodom-tó történetéről?
Henkka Blacksmith (basszusgitáros): - Egy pár évvel ezelőtt nem volt olyan, aki ne kérdezte volna meg.

- Utáljátok ezt a kérdést?
Mindannyian: - Igen!!!

- „Ooops, I did it again!” – Mit csináltatok újra?
Janne Warman (billentyűs): Mi csak újra csináltuk! - a legvadabb feldolgozást, amit egy metál banda valaha is megtehet.

- Mi volt eddig a legmetálabb húzásotok?
Alexi Laiho (gitáros, énekes): - Az egyik buszunk kigyulladt az Egyesült Királyságban. Az elég metál volt!
Roope Latvala (gitáros): - Egy pár nappal ezelőtt nagy mennydörgés, villámlás volt, a stúdióban pedig elment az áram. Teljes sötétség lett. Igazán metál volt egész éjszaka sötétben lenni gyertyákkal.

- „Kaszás halál” a jeletek. A halál előtt vagy után jobb az élet?
Roope: - Az élet cool a halál előtt! A halál pedig cool a halál után.

- Van olyan dal, amit sosem dolgoznátok fel?
Jaska Raatikaien (dobos): - A „Final Countdown”-t. Voltak pletykák, hogy feldolgoztuk, ami nem igaz! Sosem tettük és nem is fogjuk!

- Miért olyan népszerű a death és black metál a skandináv államokban? A hosszan tartó sötétség miatt?
Alexi: - Igen az egyik ok a sötétség, a másik pedig a légkör.

-Bajnóczi Piroska-

[2010.08.13.]