Rózsaszín férfiasság - Peet Project

Egy igazi jazz különlegesség az, amit Ferencz Péter, azaz Peet létrehozott. Aki szerette a stílust, annak is csemege, aki pedig csak most ismerkedik vele, az beleszeret. Klasszikus hangulatú, modern, rózsaszín lelkű és férfias album született. Ez a PINK Spirit.

Jóképű srác hegedűvel. Szerenád… Ennyi volt, ami elsőre beugrott. Illetve még az is, hogy adhatna nekem. Bár… Még nem hallottam játszani, így inkább várjunk még vele… Az angol és magyar nyelvű melléklet minden információt tartalmaz arról, kik is a zenészek, na meg hogy kinek a művészneve a Peet. S kiderül: nem csak egy jóképű, hanem egy szerény, önmagával tisztában lévő fiúról van szó, aki tudja, kinek kell köszönetet mondani azért, hogy ez a lemez a kezemben lehet.

Első hallgatásra bevallom nem éppen egy zenei ember, hanem a gimnáziumi némettanárom jutott az eszembe, aki arra a kérdésre, hogy milyen zenét szeret, a következőt felelte: a smooth jazz áll hozzá a legközelebb. El kellett magyaráznia milyen is az. Most értettem meg igazán, pedig sok idő eltelt a gimnáziumi évek óta, s azt hittem, akkor felfogtam...

Már nem akarom eldugni a hegedűt...

Peet olyan szintre emelte a hegedülést, hogy megváltoztatta róla a véleményem. Már nem tartom önmagában idegesítő hangszernek, és nem akarom „besuvasztani” egy egész filharmonikus zenekar közé. Peet meggyőzött. Jazz de mégis pop és még rádióba is való, ha bevállalja az adott csatorna. Javasolnám… A könnyed hangszerkezelés mellett érezhető a komolyzenei tanulmány, s ettől még hitelesebb az egész korong és mind a 7 szerzemény.

Ami még magasabbra emelni a Peet Project színvonalát, az Lőrincz Ádám zongorajátéka. Neve több dal mellett társszerzőként szerepel. A billentyűkön való hancúrozás igazi buja élményt okoz a fülnek, édes vágyat, hogy még, még, akarom a Peet Projectet… A szólók kiemelik a muzsikának azt a fajta ívét, ami lelkesíti a zenészeket és a hallgatókat is: nem kommersz, közérthető, helyenként pop-jazz harsan.

S egyre pikánsabb lett a történet....

Amit a második dalban Mits Marci szaxofon játéka tesz még pikánsabbá, amellyel egyébként a Jazzy dalverseny fődíját is elhozták. Nem véletlen, igazi hangszeres, zenei orgazmus ez a felvétel, talán a legjobb a lemezről. Egy biztos, nekem ez lett a kedvencem.

A zenei alapok is sokat tettek hozzá, egy kicsit a letűnt kor hangulatát is felidézik, a keményen aktuális dallamok visszanyúlnak, ha nem is a gyökerekhez, de bizony „ölelgetik a törzset”.

A záró felvételben Pély Barnabás vendégjátéka még emel egyet az eddig is magasra járaott lemezen. Barna a az egyik legkiemelkedőtt énekese ennek a sítlusnak hazánkban, itt is megszokott minőséget hozta. Mellétéve a tehetségét és tudását a zseniális zenészi teljesítménynek.

Remekül összerakott, minőségi lemez ez, amelyen a dalok külön-külön is megállják a helyüket, albumba rendezve pedig egységet alkotnak, amely bár rózsaszín, de mégis férfias és karakteres.

Hogy mennyire lesz életképes a magyar közönség számára? Nehéz megítélni. Minden a hallgatókon múlik, mert a szakma már elismerte a Peet Projectet, és az értő-fülüek is. Ám esélye van, hogy mindenkihez eljusson. Peet, Ádám! Ha rajtam múlik, viszem a jó híretek.

– Soleil –

[2010.06.14.]