Sárik Péter és Makoto Kuriya kekeckedett egymással

Meglepő összehang volt a két művész között.

Sárik Péter neve bizonyára ismerősen hangzik a jazzkedvelők számára. Amellett, hogy saját zenekara, a Sárik Péter Trió Európaszerte sikeres koncerteket ad, nemrégiben olvashattunk arról, hogy az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen idén ismét a döntőbe jutott egyik szerzeményével (The Stroppy-A kekec).

Most a Bolygomusic szervezésében újabb nemzetközi kihívással nézett szembe, ugyanis az ismert japán zongoraművésszel, Makoto Kuriyával játszott kétzongorás koncertet. Makoto Kuriya hazájában számtalan díjnyertes lemez készítésében működött közre, a /Nitaboh/, a /Japan Our Homeland/ és a /Symphony In August/ filmek zenéje mellett az ő zongorajátéka szólal meg /Neon Genesis Evangelion/ vége főcimdalában is, amely a kilencvenes években világsikerré vált, és platina lemez díjas szerzemény lett.

Az este folyamán kisebb csodának lehettünk tanúi, a két zongoraművész jókedve, játékossága és zenéjük pozitív energiája azonnal átragadt a
közönségre, aki ezt lelkes, szűnni nem akaró vastapssal és hangos éljenzéssel jutalmazta. A 9000 kilométernyi távolság eltűnt, két egymást évek óta ismerő, egymás gondolataiból és pillantásaiból is értő barátot láthattunk a Take Five színpadán.

Sárik Péter így mesélt az estéről:

"2-2 saját számot játszottunk, köztük egy a japán népzene ihlette Makoto szerzeményt valamint az én döntős dalomat, a többi a közönség által jól ismert jazz standard volt, természetesen a saját zenei világunkkal fűszerezve. Meglepő volt az az összhang, ami közöttünk pillanatok alatt kialakult, hisz mégiscsak a világ két oldaláról és teljesen más gyökerű kultúrákból jöttünk. Ennek ellenére úgy éreztem, hasonlóan gondolkozunk a zenéről. Gyorsan észrevettem, hogy Makoto sem veszi véresen komolyan a jazzt, ezáltal az este tele volt zenei poénokkal, merész ötletekkel, és az egész koncert alatt feszegettük a stílus határait. Úgy is mondhatnám, hogy kekeckedtünk egymással. Nagyon jól éreztük magunkat és jó volt hallani és érezni, hogy a közönség nemkülönben. Csak egy rövid próbánk volt a koncert előtt, szinte alig beszéltünk meg valamit, az est a korlátok nélküli felszabadult improvizációról szólt."

- zene.hu - 

[2010.03.29.]