A Paddy and The Rats első szólóalbuma ütősre sikerült. Az ír kocsmazenét bemutatták, úgy ahogy van: nyersen, karakteresen és vadítóan. Irány a fedélzetre, várnak a Patkányok!
A lemez borítója eltalálta azt a hangulatot, amelyet az egész album sugároz, egyfajta „előételnek” tekinthető a fő patkányfogás előtt. A kormánykerék kinek a kezében lenne, mint Paddy-patkányéban? Jó ötlet, hogy a dalszövegek is megtalálhatóak a borítóban, ez amúgy is vesszőparipám. Egyet hiányolok: nincs kép a fiúkról. Pedig a jelmezük és a smink is megér egy misét, akarom mondani pár korsó sört. Persze az ír fajtából…
A Paddy and The Rats új színt hozott a magyar könnyűzenei életbe. A kocsmazene új értelmezést nyert, és az ír punk pub’ n roll fogalmát is illendő lenne már mindenkinek tudni. A srácoknak annyi a fellépése, mint égen a csillag, mennek szerte Európába és hirdetik a zene és a sör, és a mulatás minőségi szeretetét.
Az album garantált jókedvet varázsol annak, aki hallgatja, legyen szó akár háttérzenéről, akár koncertről. Ha sörözőt nyitnék, fix, hogy állandó vendég lenne a Patkányok Bandája. Személyesen és zeneileg is…
Énekelj a kocsmában!
A hat zenész különböző nemzetek kocsmazenéit ötvözi punk-rock elemekkel. Legtöbbet az ír nép kocsmazenéjéből és kelta motívumokból emelik saját zenéjükbe, de hallhatóak néhol sramli, polka és cigány elemek, ritmusok is. Ebből már mindenkinek egyértelmű, hogy szomorú, lírai dalok nem kaptak helyet a korongon.
A pub dalok vélhetően nem mindenki számára ismeretlenek, azonban úgy, ahogy Paddy és a mögötte zenélő 5 srác tolmácsolja, az üdítően friss és új. Olyan egykori, „táborozós-énekkaros” dalra adtak zseniális új ruhát, mint a Drunken Sailor. Ugye, hogy a „Baj van a részeg tengerésszel…” mindenkinek megy. Na, akkor tessék megtanulni az új verziót.
Hallgasd meg a Song of a Leprechaun című dalt!
A további dobogósok
A másik kedvencem a Hurry Home, amelynek hatására én is majdnem sört bontottam. Ha egyszer elmegyek „pub-olni” akkor tuti elhúzatom ezt a nótát. Sőt, továbbmegyek: akár egy focimeccs hangulatába is beleillene. A kedvencek közül a bronzérem a Freedomnak jutott, ami csak azért szorult a Hurry Home mögé, mert valami olyan hatást kelt, amelyet nem tudok normálisan szavakba önteni. Paddy O’Reilly „ordítása” valamit nagyon megmozgatott a fejemben, csak még nem érlelődött meg, hogy mit. Gondolkodó ír punk pub n’ roll-ista lettem?!
A nyitó dal – The Six Rat Rovers – amúgy olyan, mint amikor a korsókat összekoccantjuk: megremeg a sör=megremeg a láb. Menni kéne „pubolni”. Stop! Nincs ilyen szó? Akkor megalkottam, mondja meg valaki Paddyéknek! A Pub ’n roll műfajismeret. Aki meghallgatja, átfogó képet kap, milyen is a zene, amit a srácok nyomnak. Skót dudák szóljatok!
A Fuck You, I’M Drunk hangulatához nekem kevés kell, van akinek több. Mindenesetre jó összeborulásos-dülöngélős-sörlóbálós-tangóharmonikás estéket, ugyanis fuck you, i’m drunk!
Érdekes, mert legkevésbé az album záró nótája tetszett. Viszont le a kalappal fiúk, mert ha agyonüttök sem tudom megmondani mi nem tetszett. Egyszerűen nem jött be! (sicc!). Én nem ezzel zártam volna le a lemezt, de hogy mivel, nem tudom. Talán le sem kellett volna zárni… hadd folytatódjon csak a végtelenségig a pub ’n roll!
Hírek
