Eklektikus ifjak a Szenesben - PEN-tehetségkutató vol. 1.
Március 18-án délután igencsak felbolydult a bölcsészkar környéke. Nem elég, hogy metálcicák, vámpírok, és egyéb fura szerzetek lepték el az uszoda környékét, a Szenes Klubban is hamar gyülekezni kezdtek a Tehetségkutató első estéjére hivatalos amatőr zenekarok, formációk, hogy bemutatkozhassanak a zsűri (Winkler Flóra – Paint The Lillies; Márton Gergő – A38; Dobos Csaba – Wan2 Magazin), és a közönség előtt.
Elsőként a Rejtély nevű háromfős csapat lépett a színpadra Szigetszentmiklósról, saját bevallásuk szerint garázs-popot játszanak. Nos, inkább hasonlítottak egy Depeche Mode-fanclub ifjú titánjaira zenéjükkel és kinézetükkel, és rejtély volt számunkra, hogy tulajdonképpen mit, és milyen nyelven énekel a frontember, és milyen stílusban képzelik el zenéjüket? Ugyanis unalmas volt a fellépésük. A csapat látványosan nem volt ott fejben a három szám alatt, az énekes érthetetlenül dünnyögött a mikrofonba, a pszichedelikusnak szánt riffek és szólamok mérhetetlen közönybe fulladtak, így a zsűri sem tudott sok pozitívumot kiemelni az értékelésnél.
Másodiknak aztán, némi átszerelési szünet után a pécsi illetőségű Borbazár következett Lenthár „Alkoholkapitány” Balázzsal az élén, akiket a hirtelen megszaporodott közönség (az első sorokban a Metálcicák PEN-es csapattal) hatalmas ovációval fogadott. Lendületes kocsmablues-nak aposztrofált zenéjükkel gyorsan táncra penderítették a nézőket, azonban a rövid technikai beállás miatt néha a dob- és zongora-szekció nem hallotta, hol tart a gitár-ének-vokál-front, azonban a ritmusbeli csúszásokat rutinosan oldották föl a szólókkal. Fergeteges három számukat a zsűri is kellően élvezte és értékelte, és az este első vissza-tapsának büszke tulajdonosai is ők lettek.
Harmadiknak a Vas megyéből érkezett A Gátnál zenekar lépett a világot jelentő linóleumpadlóra. Izgalmasan „alternatív” zenéjük és borzongatóan mély és néhol elsőre furcsa és kohéziót nélkülöző szöveghalmazaik olyan belső világról tanúskodtak, amelyhez bizony ők az útmutatók, mástól nem érthetnénk meg. Tipikusan nem egyszer hallgatós a zenekar, azonban a zsűrit nem sikerült annyira lenyűgözniük.
Az este vízválasztója a szegedi SKAtch csapata lett, ska zenéjükkel lendületes tinci-táncira perdítették az egyre duzzadó közönséget, azonban semmi pluszt nem nyújtottak muzsikájukkal, egy szimpla ska-bulit kaptunk, semmi többet, ami valljuk be, lassan már unalmassá kezd válni a PASO-dömping hatására. A zsűri a fúvósokat emelte ki a formációból külön, bár arra is figyelmeztették őket, hogy maradjanak hangban együtt a többi zenésszel.
Aztán megérkezett a pécsi Headless Trio kvartettje, és hirtelen mindenki az állát kezdte keresgélni a földön. Ilyen okos, poszt-rockba hajló seattle-i grunge-ot már rég hallottunk, az pedig külön plusz, hogy az énekesnek, Jakab Andrisnak olyan Eddie Vedder-es orgánuma van, hogy ihaj! Nem is szaporítanám a szót, tökös, elszállós grunge, mindenki tetszését elnyerte a fellépésük.
Utolsó előtti zenekarként a Nanoguy érkezett élő drum ’n’ bass-szel , vagy legalábbis ez volt a céljuk, de a 4 szám alatt, amit lejátszottak, egyre inkább a morcos elektro-metal felé evezgettek, ami nem lett volna baj, ha az énekesnek megfelelő hangja van hozzá, nem pedig ilyen mostanában divatos emo-indie-kappanhang. Nem nyertek piros hangszórót, a közönség sikítozott értük, de a zsűri elég erősen elhatárolódott tőlük.
Utolsóként a Second Avenue pörgette föl az embereket; könnyed elektronikával átitatott indie-s muzsikájuktól mindenkinek fülig ért a szája. Mind a hatan kiváló érzékkel zenélnek, de külön kiemelendő Sárkány Bertalan, akinek lendületes perkázásával sikerült végig magas fordulatszámon tartania a bulit. Márton Gergő zsűritag nem véletlenül mondta a fellépésük után az értékelésen, hogy „PEN 2010”, és többet nem is kíván hozzáfűzni.
Erős este volt az első elődöntő, kíváncsian várjuk tehát március 23-át és 24-ét, a többi 16 fellépővel együtt.
Hírek
