Botrány után valóság: minden, ami a The Idoru mögött van

- „Celeb leszel vagy senki.”(- szintén fórum hozzászólás – a szerk.) Te melyiket választod a két út közül? Egyáltalán el lehet szerinted magyarázni egy olyan embernek, aki ebben a kettő lehetőségben gondolkodik?
- Az én életemtől alapvetően iszonyatosan sok energiát elvenne a folytonos magyarázás, magyarázkodás, mert 10-ből 8-szor rendhagyóan dolgozom és gondolkodom. Így, pont abba nem tudnék eleget fektetni, amibe szeretnék, ezért általában nem foglalkozok aktívan ezekkel az ügyekkel. Különben is, mindennek megvan a maga pszichológiája. Egy jelenségnek, az országnak, a benne élő embereknek, társadalmi rétegeknek, nekem és neked is! Ha megérted, nem fog többet zaklatni a téma. Vannak dolgok, amiken lehet változtatni - hiába is hisszük, hogy nem-, és vannak, amiken nem lehet, hiába is hisszük, hogy igen! Hamar kiderülhet egy véleményről, gondolkodásmódról, érzésről, de bármely emberi tulajdonságról, hogy melyik csoportba tartozik. Elég sok energiát áldozunk fel hiába. Teljesen felesleges olyan szobában fűteni, ahol ajtó ablak tárva nyitva. Én már sokszor estem ebbe a csapdába, és nincs kedvem még egyszer átélni. Ezért teszem, amit úgy érzem, tennem kell, jöjjön, aminek jönnie kell. „Celeb leszel vagy senki...” lehet, hogy csak ez a két út van, nem tudom, mindenesetre a celeb jelenségnek is megvan a pszichológiája. Nyilván egy testileg-lelkileg-szellemileg egészséges társadalomban teljes mértékben ignorálva lenne a téma!  

- Ezek alapján szerinted van bármilyen értékelhető funkciója a médiának, vagy egy – pl. a The Idoru-val készített – interjúnak? A sajtó képmutatásának problémájáról pedig eszembe jutott, hogy rengetegen ingyen írnak, illetve „szerelemből” szerkesztenek portálokat Magyarországon.
- A média egy nagyhatalom, aminek célja van és küldetése. Végül is mindennek és mindenkinek van küldetése, ha nagyon drasztikusan akarjuk felfogni a dolgot. A legnemesebb cél szerintem az igazság kutatása, az élet jobbá tétele globális szinten, és a legnagyobb közhelyet ki nem hagynám, ez pedig a boldogság keresése! :)) Komolyabb szinten a kommunikáció fő eszköze a média. Mint tudjuk a kommunikációval irányítani, kontrollálni is lehet, sőt ez elengedhetetlen velejárója a folyamatnak, tehát gyakorlatilag ez a legnagyobb szerepe. Minden jellegű hatalomnak a fő célja az irányítás, ráhatás. Teljesen mindegy, hogy vallásról vagy politikáról van szó, de beszélhetnénk kisebb volumenű dolgokról. Mindennel lehet élni, és természetesen ebből adódóan visszaélni is, mondjuk egyéni érdekek mentén. Minél jobban ismered a szitut, annál jobban tudod kikövetkeztetni egy hatásnak a következményét. A legnagyobb képmutatást akkor követnénk el, ha önmagában a képmutatást és a visszaélést csak a sajtó számlájára írnánk, hiszen ez a jelenség a világon mindenhol ott van. Viszont, a média lett a kulcs a befolyásra, ennek is megvannak az okai, amit most nem ragoznék.

- Elég az hozzá, hogy a képmutatás két prominens képviselője - sokak mellett- a média és a jogrendszer. A juj.hu-nak a nézettségen kívül úgy gondolom semmi célja nem volt a videóval, és ugyanez vonatkozik ránk is! Nekik a nézettség, nekünk az ingyen reklám. Tudtuk mitől döglik a légy, megléptük hát. A full hitelesre sikeredett műbalhénkkal sikerült a cél. Hozzáteszem, a sikeres produkciónk alapját az képezte, hogy olyannyira nem kellett megerőltetni magunkat. Egy szó, mint száz, mind a két fél elégedett lehet! :)) Az általad említett szerelem kihasználása sem új dolog, sem a bizniszben, sem az emberi kapcsolatokban. Sokak ingyen dolgoznak érzelmi indíttatásból egy cégnek, vagy szervezetnek, amivel az égvilágon semmi probléma nem is lenne, hacsak ebből a cég illetve a szervezet hasznot nem termelne magának. Vegyük a zenészeket, ha már a zene.hu portálon vagyunk. Elérsz egy bizonyos kort, látod a „hősöket” zenélni a színpadon vagy akárhol és elkap a vágy. Mit csinálsz? Bemész a boltba, veszel hangszert, fizeted a próbatermet, fizeted a stúdiót, fizeted a tanárt, fizeted a videoklipet, fizeted a hangszered szervizelését, fizeted a mikrobuszt, amivel a banda jár, fizetsz a hirdetésért, és sokszor azért is fizetsz, hogy játszhass. Mindezt mi okból? Szerelemből! Mert nem térül meg anyagilag az tuti, leszámítva néhány kivételt.

- Az az idő elmúlt, amikor lehetett jókor jó helyen lenni, most már túltelített a piac és fogynak a lehetőségek. Manapság egy maroknyi sikerért is az „ördöggel kell cimborálni”. Egymást ölik a bandák a pozícióért, barátságok mennek gallyra, miért? Mert szerelmesek abba, amit csinálnak, és a szerelem kétélű dolog, néha ölni tud. Kik járnak jól a túlnyomó többségben lévő olyan zenekarokból, akik szerelemből működnek és nem a pénzért? A vállalkozók bazdmeg! Akik a zene köré helyezkedtek. A hangszer biznisz, néhány divatmárka biznisz köre, a vállalkozó, aki szállít, az úgynevezett zenészi érdekképviseletek, a stúdió biznisz, és majdnem kihagytam mindközül a legfőbb haszonélvezőt, a vendéglátóst! Természetesen szükség van a vállalkozók szolgáltatásaira, csak ott a bibi, hogy amíg mi költjük oda a pénzünket szükségből, ránk sehol nem költenek annyit, és a mérleg nyelve kíméletlenül elbillen tőlünk.

- Szerinted az intelligencia miben mérhető? Konszolidált, „jól menedzselt” szavakban, pózolásban vagy tettben, amit azért csinálok, mert boldogít, tehetséges vagyok benne és nem azért, hogy mások tetszését elnyerjem?
- Az intelligenciát az ördög eszközeként is szokták emlegetni. Kicsit túlértékelt emberi tulajdonság. Sokkal több intelligens ember boldogtalan, mint a kevésbé intelligensek, pont azért, mert a világot csak ezen a szemüvegen keresztül látják, holott a boldogsághoz szükségeltetne még néhány összetevő, pl. az érzelmi intelligencia és a spirituális intelligencia. Csupán a száraz észre alapozva, intelligenciával nem lehet egészségesen működő rendszereket, boldog kapcsolatokat létrehozni. Lásd: világ! Az intelligencia egy szolga, amit ha a fentebb említett intelligencia szinttel nem rendelkezők használnak, csakis káosz, zűrzavar, de legfőképp szenvedés lesz az eredmény. Pont ez jellemző a nagyhatalmakra és amúgy a „hatalmasokra”, tisztelet a kivételnek, ha van egyáltalán.

- Mindamellett az intelligencia elengedhetetlen, hogy az életben továbblépjünk egy magasabb szintre. Akkor vagy intelligens, ha felfogod mi és miért zajlik a szűk környezetedben, és annál intelligensebb vagy, minél jobban kitolod ezt a határt. Ezáltal talán lehetőséged nyílik az irányításra, befolyásra, amit pedig az érzelmi és spirituális intelligenciahányadosod mentén fogsz tenni. Amúgy az intelligenciánál sokkal fontosabb lenne a hitelesség, ami 2010-ben szinte „impossible mission”. Le a kalappal az előtt, aki tisztán azt mondja, amit gondol, és teljesen azt teszi, amit mond! A társadalmunk a képmutatásra, a sunyiságra a bratyizásra és a mutyizásra épült. Nincs jobban nem kívánatos személy manapság, mint egy hiteles, őszinte ember. Pont azért, mert ha mindenki 100%-ig őszinte lenne a másikhoz, akkor 2 nap alatt felbomlana az összes emberi kapcsolat. Ezt nem én mondtam, hanem asszem Freud, de velem egyetemben bárki átérezheti. :)))

- Nekem eszembe se jutott, hogy bárki is az intelligenciát kizárólag racionalitásként kezeli. Az én „szótáramban” vannak okosak, és intelligensek. Az intelligens valamilyen mértékben okos, mindemellett rendelkezik érzelmi és spirituális intelligenciával is. Nagyon sok esetben egy ember butábban is intelligensebb, mint egy okos. Na, de igazad van, tényleg figyelembe kell venni, hogy a „szótárak” különböznek. Mit gondolsz Liam Gallagher, az Oasis énekesének reakciójáról a Brit Awards 2010 díjátadóján (elkezdett káromkodni, ezért gyorsan kikapcsolták a mikrofonját – a szerk.)?
- Igazából nem ismerem őt, nem kísértem figyelemmel a pályafutását, nem tudom mi volt ezzel a célja, ha volt egyáltalán, és nem vagyok abban a helyzetben, hogy ítélkezzek felette, ezt meghagynám a kommentelőknek. Viszont nekem elnyerte a tetszésemet, főleg a backstage-es jelenet, de ez az én privát véleményem. Amúgy 1-10-es skálán mennyire tűnne hiteltelennek, ha mást mernék állítani? :)))

- Gondolkodtál már azon, hogy ha megéled a nyugdíjas kort (idült alkoholistaként kevesebb esélyed van rá, mint másnak.-))), esetleg elkezdesz zenéket fikázni, mert akkor talán már le tudod vezetni az energiáidat ezzel a kevésbé megterhelő tevékenységgel is?
- Ha nem élem meg a nyugdíjas kort, az valószínűleg más miatt lesz. Nem motivál a rendszeres, sűrű ivászat, inkább céltudatos ivó vagyok. Legyen apropója, és ha már egyszer iszok, igyak is rendesen, ne csak kortyolgassak (ahogy azt a mellékelt ábra is mutatta), a drogok meg abszolút hidegen hagynak. Az úgynevezett fikázás és a kritika között óriási különbség van. Az előbbi nem igényel szellemi kvalitást, az utóbbi igen. Egy bizonyos kor után, ha az ember kedveli az életét, nincs kedve fikázódni, de még kritizálni sem. Ezek fárasztó dolgok már akkorra. Minél nagyobb valakiben a frusztráltság, annál jobban koncentrál a negatív dolgokra, mert így próbálja feloldani, ami rövid időre bejöhet, de hosszútávon csak még frusztráltabb lesz tőle. Az energiákat érdemes pozitív dolgokban levezetni, nekem ez mindig bejött, és reméljük be is fog! :)

- Ezek után térjünk a lényegre: Ti hogy élitek át a tagcseréket a zenekarban? Miben volt más 2003-tól 2009-ig az Idoru és most milyen a 2009-es felállás? Más egyáltalán zeneileg?
- Ez lenne a lényeg? Mi a fene... én azt hittem az a lényeg, hogy a közönség hogyan éli meg. De köszi a kérdést, mi is nagyon jól éljük meg, szeretjük egymást és a közönségünket! Bármennyire nem kedvelek magyarázkodni, de kis korrigálásra szorul az az állítás, miszerint 2003-tól azok a tagok voltak a bandában, akik 2009-ben távoztak. Ha már datálunk, datáljunk helyesen! 2003-2004-ig Fellegi Ádám dobolt nálunk, csak utána jött Szabó Laci. 2003-2005-ig Ács Máté bőgőzött nálunk, csak utána jött Mohácsi Matyi. Ééés, 2009 nyarától már az újonc, nyíregyházi fenevad, Kocsis Máté veri a dobot, szeptember közepétől pedig Pásztóy Balázs felel a bőgőért, és Szolga Józsi az énekért. Tehát a 2009-es őszi-téli országjáró turnét már az új arcok tolták le, biztosítva ezzel az Idoru további létezését, promótálva az új lemezt, amely tevékenység megalapozta a banda nevezését a Fonogram díjra.



- Most pedig idéznék a levélből, amit a MAHASZ-tól kaptam: „Tisztelt díjazott! Gratulálunk a 2010. évi Fonogram-Magyar zenei díj gálaesten elnyert díjához, illetve az ezt megalapozó kiváló teljesítményéhez a 2009-es ében!" Értelmezze mindenki úgy a mondatot, ahogy akarja, de egy biztos, ezt a levelet sosem kaphattam volna meg, ha nincsenek új tagok, és feloszlunk a 2009-es év derekán, amikor napvilágot látott a „Face The Light” karöltve a kilépési szándékokkal. Mert Fonogram díjat csakis aktívan működő zenekar kaphat a mi kategóriánkban, akik bizonyítják napról napra, hogy élnek és virulnak, mint az Idoru! :))) Szóval az ex-arcokkal párhuzamosan köszi a new arcoknak is egyaránt, és mellettük mindenkinek, akik hozzájárultak a lemez és a koncertek létrejöttéhez! Amúgy, meg nem is értem miért feltételeződik automatikusan, hogy az új tagokkal más lesz a zene. Kizárt lenne, hogy a régiekkel is olyan lett volna amilyen lesz? De nem kell tipródni, pár hét és elkészülnek az új dalok, aztán lehet kritizálni, szeretni és magasztalni!

- Szerintem azért az a lényeg, hogy Ti hogy élitek meg, mert közönség nélkül is ugyanúgy zenélnétek, nem? A közönség létezése nem feltétlenül egyenes arányos egy zenekar tevékenységével, vagy akár a zenészek tehetségével, kitartásával, a produktum minőségével, ez sokszor csak egy adottság, nő, vagy csökken a létszámuk, persze szerencsés és motiváló, ha nő, de kizárólagos feltétele is a zenélésnek?
- A zenélésnek nyilván nem feltétele a közönség. Rengeteg stúdió szezonos arc létezik, aki csak stúdiókba jár zenélni és csak felvételeken hallható, nem koncertezik. Emellett a próbateremben is lehet örömmel teli időket megélni, egymásnak zenélni. Tök jó! DE! Az már teljesen más tészta, ha ki is akarod vinni a „művészeted” a próbaterem, vagy stúdió falain kívül. Ott már más törvények uralkodnak, más ambíciókra van szükség. A színpadon nemcsak alkotásról, hanem előadásról is szó van, sőt, arra esik a legnagyobb hangsúly, hiszen az emberek színe java elé tárod magad és a kreatúrádat, és a közönség nemcsak a fülét használja. A kreatúrát meg lehet otthon is hallgatni, de előadás nem párosul hozzá. Ez az a plusz, amivel sokan nem foglakoznak. Mert azt hiszik a közönség csak a művészetükre kíváncsi. De jó lenne, ha így lenne, hisz akkor nem lenne másra szükség, mint egy fasza lemezre. Ha az emberek, a közönség nem rezonál arra, amit csinálsz, akkor minek kellene kivinni a 4 fal közül? Tök mindegy miről beszélünk. Ez az első és legfontosabb kérdés, amit tisztázni kell. Ezek után pedig az, hogy mi motiválja a kollégákat, akikkel együtt alkotsz. Annál nagyobb a sikerre az esély, minél nagyobb az egyetértés az alaptémákat illetően, és még akkor sem garantált! Viszont a hézagok csak nőnek az idők folyamán, és nem tudod keményen ökölbe szorítani a produkciód kezét, amivel átüthetsz. Ez csak nagyon keveseknek adatik meg sajnos, pont azért, mert általában a dolgokra csakis szűk szemszögből tudnak tekinteni.

- A „Face the Light” kissé pozitívabb, reményteljesebb képet sugall az előző lemezekhez képest, pl. ha a korábbi dalszövegekre gondolunk: „I’m the part of this dying organism”, „Each person is an enemy after all”, „In the valley of my deepest disappointment”, „Refused day by day” stb. Vagy ha a klipeket nézzük: „Monochrome” – egyszínű, szürke kábel figurák zenélnek (egyébként teljes összhangban van a kép a zenével, szöveggel), vagy a „When the Morning Comes”-ban a szélvihar bekebelez, mint egy porszívó. Te hogy látod? Egyet értesz?
- Az Idoru eddigi majd 40 dalszövegéből 14-et András írt, 22-t én, és asszem kettőt közösen. Nem gondolnám, hogy értelme lenne bármelyiket is kiemelni, vagy belőlük mondatokat elemzés céljából kiragadni szövegkörnyezet nélkül. Viszont azt meg gondolom, hogy hasonló a dalszövegek hangulata, és csak itt-ott tűnhetnek fel különbségek. Ez alapvetően egy moll alapú modern rock-punkrock-hardcore zene, sokszor „síró” riffekkel. Napsütéses tengerpartos szörfözésről soha nem óhajtottunk énekelni, pedig András szeret szörfözni.:))) Akárki fogalmazhat akármennyire is egyértelműen, mindenki úgy értelmezi a sorokat, ahogy akarja, ahogy tudja, ezáltal a maga tartalmával töltheti fel a keretet. A túlontúl személyes dolgoknak inkább egy könyvben a helyük, mint dalszövegben. Leginkább erre próbáltunk törekedni a dalszövegek megírásakor. Nagy és konkrét üzeneteink nem voltak, mint például egy straight edge hardcore bandának.  

- A dalszövegeket azért nem szükséges egészében idézni, mert akit érdekel, el fogja olvasni, vagy már megtette velem együtt, és megfogalmazódott benne egy hangulat vagy kérdés a teljes szövegkörnyezet alapján, amit szemléltetni pár sorral is elég. Azok az olvasók pedig, akik kiragadott mondatok alapján gondolkodnak egy-egy írásról, akkor is azt fogják tenni, ha a teljes egész áll előttük fizikálisan. „Soldier from Nowhere” című dalból idézet (Brand New Way, Brand New Situation): „The black soldier got closer and stared at me, I realized then I created him.” és a „Draw a Land! Face the Sun” dal címe (Face the Light) – akkor mi teremtjük, rajzoljuk tulajdonképpen magunknak a világot, akár negatívat, akár pozitívat?
- Na fene, nekem eszembe se jutott volna ez a párhuzam. Látod, mindenki máshogy fogja fel… De végül is a kiragadott mondatok alapján jól hangzik a következtetésed. Igen, úgy gondolom, sokszor mi magunknak okozzuk a nehézségeinket, „könnyűségeinket”. Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint például a fájó másnaposságunk, amit azon az ominózus rendezvényen, nevezetesen a Fonogram díjátadó utáni party-n alapoztunk meg saját kezűleg. :)))  

- Van kedvenc Idoru dalod?
- Igen, az összes régi dal mellett az összes új nóta, ami most formálódik a Bakery stúdióban az immáron jól bejáratott, 4-szeres Fonogram díjas „sztár”producer-hangmérnök, Varga Zoli közreműködésével. :))) Fúú, de jó lesz!

- Mikor jelenik meg, illetve mikor és hol lesz a lemezbemutató koncert?
- Az eddigi tapasztalatim azt súgják, hogy ne nagyon mondjak semmi fix időpontot. Mindig beszoptuk az ilyet... Annyi a lényeg, hogy jól haladunk a stúdióban, és remélhetőleg áprilisban nem az aranyerünk jön ki, hanem a hanganyag.

- Bajnóczi Piroska -

[2010.03.15.]

« előző oldal

(2. oldal)