“Ami igazán felpörget” rovatunk soron következő darabját elsősorban a rock dalokat kedvelők fogják élvezni. A válogatásunkban ezúttal - és a jövőben rendszeresen érkezik az ajánlatokkal - a remek énekes Koroknai Árpi segített.
Történelmi pillanatokat élünk, rocktörténelmi pillanatokat. Rovatunkban, indítása óta először, az igényes rockmuzsikával szeretnénk megismertetni olvasóinkat. Nem kisebb szakértő és egyéniség, Koroknai Árpád, Kori - aki a Társulat énekeseként, de a P. Boxszal is magas szinten műveli ezt a műfajt - ajánlja figyelmünkbe a Deep Purple Highway Star című számát.
Aki ettől nem kilőtt puskagolyóként ugrik fel kedvenc foteljából, hogy képzeletbeli mikrofont maga elé tartva, netán a léggitározás mutatványát gyakorolva ezerrel; nos, az illető jobban teszi, ha megmarad a keresztrejtvényfejtésnél.
Éppen csak megszáradt a nyomdafesték az életük egyik fő művének tekintett Machine Head lemez borítóján, mikor az élő bemutatóra sor került a felkelő nap országában. Nem csoda, ha Japánban is a Highway Starral indítottak, hiszen erre mintegy varázsütésre, megmozdult a százezres tömeg. Ian Gillan hangja képes a felső régiókat megostromolni, miközben karcosan, könnyedén tolja a mikrofonba a dallamsort. Paice atlétatrikóra vetkőzve veri, püföli a bőröket, szabad utat engedve az őrültes tempónak.
Roger Glover szemmel láthatóan is méltó partnernek bizonyul ehhez tekintélyes négyhúrosával. A ritkán mosolygó, nem éppen bársonyos modoráról elhíresült Ritchie Blackmore kezei boszorkányos gyorsasággal futnak föl-alá a húrokon, szólói azóta iskolai tananyaggá lettek. Sajnos a legkevesebbet Jon Lordból, a Hammond orgona varázslójából láthatunk, de jelenléte annál inkább érzékelhető – füllel. A két billentyűsoron életre keltett harmóniák sivítva, mennydörögve tölti ki a kollégái által szabadon hagyott folyosókat ebben az erős sodrú, lüktető, de tisztán átlátszó, hömpölygő zenefolyamban.
Hírek
