Gyertyagyújtás Ákossal

Ezután kicsit felpörgetnek minket a fiúk, hiszen az 1994-es Test című albumról szólal meg a Ki helyett szeretsz te engem. Folytatódik az időutazás, mely során már az első felvonás érinti Ákos valamennyi stúdióalbumát a Karcolatoktól egészen a Még közelebb című korongig. Út közben azt is megtudhatják azon kevesek, akiknek ez kérdéses lett volna, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a Majom a ketrecben NEM a valóságshow-k szereplőiről szóló szerzemény. De nem titkolja Ákos azt sem, melyik volt a legelső dal, amit későbbi feleségéhez, gyermekei édesanyjához írt... (Ami a Ne titkold új köntösében leginkább tetszett, a Samu egyszerűségében is nagyszerű és szinte észrevétlenül is domináns basszusa.)

Az első CD következő csúcspontjaként a Ludas Matyi témáját feldolgozó Visszavág a sors című számot kell megjelölnöm, amelyre szinte észrevétlen vezet át minket Ákos a Nagyvárosi angyalból. Ötletes szöveg, Czomba Imre nagyszerű zenéjével, ritmusa mintha a földesúr(ak) elpáholásának ütemét lenne hivatott megadni. A felvonás – egyben az első korong – lezárásaként az a Bonanza átirat szerepel, amelyet Ákos ebben a műfajban a szívének legkedvesebbként jelölt meg, és amelyet most egyetlen zongora kíséretével ad elő: Persze hajnal van megint. Biztos vagyok benne, hogy első felcsendülése óta már nem csak a szerző kedvence... Még egy kuriózumot találhatunk az első 16 dal között, a Gyermekembert, ami a Tarzan című rajzfilm Phil Collins tollából származó betétdala, Ákos fordításában.

Szünet után, ingújban

A második CD az apropó okán is kihagyhatatlan Negyven-nel kezdődik. Bevallom, most sem szerettem meg ezt a dalt. Klasszikusok stílusában azt is mondhatom: értem én, csak nem szeretem... Valahogy úgy érzem, hogy a sok tucatnyi – fogalmazzunk finoman – jól sikerült Ákos szerzemény után a negyvenedik születésnap többet, jobbat érdemelt volna. De az is lehet, hogy a negyedik X megélése olyan érzelmeket keltett életre a szerzőben, amelyeket ez a szám ad vissza igazán élethűen...

A második felvonásban a kilencvenes évek szerzeményeinek abszolút dominanciáját figyelhetjük meg (ellentétben az elsővel, amikor a „kétezresek” voltak többségben). A két kivétel a Keresem az utam, illetve az Ölelj meg újra című számok. Újabb két példa a kihagyhatatlan klasszikusokból.

A távolabbi visszatekintés okán is a második óra felvételei között több szám csendül fel a Bonanza korszakból, mint az első mintegy 70 percben. Ezen a lemezen is találunk 4 olyan számot, amely két-két jól ismert, korábbi szerzemény összeolvasztásából kelt új életre. Az egyik zenit ezen a korongon a Jel című Bonanza lemezről az a dal, amiről Czomba Imre tangóharmonika játéka nélkül sem mondhatjuk el, hogy nem ér semmit. Most viszont minden másodperce megrezegtette a testem valamennyi atomját. Ahogy egy tangótól el is várja az ember. Beleborzongok, ha csak rá gondolok. Megunhatatlan.

Többek között a ritmusszekció kibővülésének köszönhetően még ütősebben szól szívemhez az Ikon album legszebb száma, amelyet 1998 óta nem tudok úgy meghallgatni, hogy ne álljon fel karomon a szőr és ne érezzem azt a bizonyos bizsergést a tarkómon. Hasonló érzéseket kelt az Indiántáncról Az utolsó levél. A két meglehetősen érzelmes szám közé talán épp az ereink óhatatlan felvágásának elkerülése érdekében ékelődött be a Szabadíts fel, amely során kiderül, hogyan válhat szolíd tomboldává egy „finom kis öltönyös buli”. Nem sok időt kaptak a regenerálódásra a könnyzacskóim záróizmai (ha vannak egyáltalán ilyenek, amiben anatómiai ismereteim korlátos volta miatt egyáltalán nem vagyok biztos), hiszen a Keresd meg a lányt című szám ismét próbára tette őket. Kicsit irigylem azokat, aki ezt a gyengeségem jeleként értékelik, hiszen minden bizonnyal ők nem vettek még búcsút olyan régi baráttól, aki soha nem jön, nem jöhet vissza már...

A második felvonásra is jutott néhány hibrid dal. Ezek egyikében megfigyelhetjük, hogyan táncol át szinte észrevétlen a tűzön az Esőkirály, majd közvetlenül ez után a Térj vissza és az Ikon című számok házasítása pörgeti fel egy kicsit ismét a közönséget.
És amikor azt hinnénk, már minden csúcsot megjártunk barangolásaink során, rádöbbenünk, hogy mindig maradtak a tarsolyban kihagyhatatlan klasszikusok, mint az Ölelj meg újra, vagy az Ilyenek voltunk, amiket már folyamatos vastaps kísért a hálás közönség részéről. A lemezen keresztül is átjön, mennyire jól érezte magát és egymást a 6 kiváló zenész és közönsége.
 
A kötelező ráadás egy kis Bonanza parádé, stílusosan a Búcsúdal és a Valami véget ért című dalok párosításából (de néhány hangjegy erejéig az Induljon a banzáj is visszaköszön, igaz, egészen más tónusban, mint ahogy az est elején hallhattuk). Végezetül Ákos az elmaradhatatlan esti imával búcsúzik el tőlünk és tér nyugovóra. Mindez méltó befejezése egy hibátlan produkciónak.

Annyira kevés és szubjektív gyenge pontja volt számomra a több, mint két órányi felvételnek, hogy azokat megemlíteni is kisstílű és méltánytalan volna. Összességében tökéletes választás volt a lemez. Nem csak a mézeskalács sütéshez, de az ünnep szinte valamennyi pillanatához érzékelhető, hozzáadott értékkel bír. Csak ajánlani tudom. Akár a halvacsorához, akár a fa alá. Ha rajtam múlik, nálunk legalább 40+ évig része lesz a család csodaváró napjainak.

Nézd meg Ákos klipjét és pontozd!

- Balázs András -

[2009.12.31.]