Földes László "Hobo": "Az én világom manapság a cirkusz"

Hamar kiderült, hogy a tavaly év végi, nagysikerű Hobo Blues Band jubileumi koncert mitől is hagyott maradandó nyomokat abban a tízezer emberben, aki elzarándokolt az Arénába. A Bolondvadászat albumot még az újkori HBB jegyezte, de ez mindjárt a hattyúdalát is jelentette a tíz éve együtt muzsikáló formációnak. 2009 novemberében, immár szólólemezként került a boltokba a sokat sejtető, Circus Hungaricus címet viselő digitális korong, melynek DNS vizsgálatát a főszereplővel, Hobo Földes Lászlóval együtt végeztük el.

– A cirkusz, mint szimbólum, keretszerűen foglalja össze a lemez eszmei mondanivalóját. A bevezetőben a „nagycirkusz”, a végén pedig a kicsi, ami a miénk. A klasszikust idézve, és kis csavarral tovább gondolva, vajon - „Cirkusz az egész világ?”
– Az én világom manapság a cirkusz. Néha az ember talál egy elképzelt helyszínt, ahol kifejezheti magát, megjelentetheti képzeletbeli helyzeteit és szereplőit. Ilyen volt a Vadászat, a Bakaballada, az I Love You Budapest is. A Vadászat erdejében megjelenhettek az erdő lakói, a vadászok, életre kelhetett a mesevilág. A cirkuszban a helyszín szűkebb, de itt és most, ahol, és ahogy mi élünk, talán ez megfelelőbb. Ma nem a „partizános szembenállást” kell megjeleníteni, mint a szocializmus alatt, hiszen társadalmi-politikai értelemben másról szól az underground. Kulturálisan viszont többről. Amennyire ellenkulturálisnak számított a Vadászat, vagy a betiltott Kopaszkutya lemez, a Circus Hungaricus sokkal inkább szemben áll a jelenlegi kultúrával.

– A mai magyar valóság ábrázolásához a világirodalom és a társművészetek remekeit hívtad segítségül; az analógiák művészien, s egyben félreérthetetlenül mutatnak rá társadalmunk visszásságaira. Csak a kivezető utat nem találjuk…
– 1945-ben, vagy 1989-ben az emberek tele voltak reménnyel. A rendszerváltozástól sokkal többet vártak, mint amit hozott. A segítséget nem kívülről kell várnunk, a megoldásra magunknak kell rátalálnunk. A változtatást saját magunkon kezdjük. A jelenlegi gyűlölködő világban nagyon nehéz erre rájönni. „Bolond lett a bölcsből, most a hazug az igaz/Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.”  Ez a lemez kulcsdala. Svejk, Merlin és Cipolla allegóriák, de Fellini és Chaplin, vagy Bartók és Petőfi, és a többiek is. Boncolgatjuk a felelősség kérdését, de ugyanakkor ott van a remény. Nem nagyon tudok mást csinálni, mint egyrészt rámutatni a mi felelősségünkre, másrészt pedig járni az országot és játszani. Ez a dolgom, ezzel próbálok segíteni. Nem sokszor sikerül, de azért újra és újra nekivágok. „Nem tudtam megfogalmazni az igazságot, de amit írtam, mind igaz.”

– Madarász Gabival az első közös munkátok gyümölcsét arattátok le a Circus Hungaricussal. Munkamódszered, miszerint a kész szövegre kell dolgoznia a mindenkori zeneszerzőnek, immár sokak előtt ismert. Nem is akartál ezen változtatni?
– Nem. Régen, a Kex-szel, az Olympiával, a P.Mobillal fordítva történt; ők megírták kíséretet és a dallamot, arra készült a szöveg. A saját dolgaimnál mindig a vers születik előbb. Póka Egon, Tátrai Tibi, vagy Nagy Szabolcs is így dolgozott velem. Madit (Madarász Gábor – a szerk.) sem zavarta ez a módszer. A nagyok közül Jim Morrison, vagy Bob Dylan is ezt a szisztémát használta.A Circus Hungaricus lemezhez a szereplő tizenöt versnél sokkal több, hatvannégy szövegötletem volt.

– Valahol, valamikor nyilatkoztad, hogy a Kopaszkutya zenéjéhez hasonló feszes, kemény alapokon nyugvó, rockos hangzású anyagok nem a te világodat idézik. Az új albumon ennek ellenére jócskán fellelhetők markáns megszólalású darabok, azon belül is komoly hangsúlyt kap a gitár. A súlyos mondanivaló az oka?
– Valóban egy kicsit rockos nekem a Kopaszkutya, de elsősorban nem azzal volt bajom. Szerintem sosem kéne lemenni kutyába. A Circus Hungaricus igazi rockalbum, eddig én inkább bluesos voltam. A Hobo Blues Band sem volt tiszta blues, bőven tartalmazott rockos elemeket; most egy vad lemezt hoztunk össze. Ez jött ki. A dalok bennem voltak, nem én írtam őket, csak előjöttek.

– Az „újkori” HBB utáni első szólóalbumod készült el az EMI kiadónál, friss, szinte ismeretlen zenészekkel karöltve. Hogyan sikerült összeverbuválni a csapatot?
– A zongorista Nemes Zoli kivételével valamennyien Madarász Gábor barátai. Őt együtt választottuk ki.

– Élőben is ezzel a formációval találkozhat a közönség?
– Sopronban, december harmadikán kezdődik a turné, a Millenárison december ötödikén lesz a lemezbemutató és május végéig tart a sorozat. 15-16 előadást tartunk. Május elsején Békécsabán beköltözünk egy cirkuszsátorba, ahol már artistákkal együtt lépünk fel. Így jövünk Budapestre, majd szeptemberben Debrecenbe.

– Jól érzékelem, hogy a ’84-ben megjelent Vadászat, a 2008-as Bolondvadászat, valamint a Circus Hungaricus szólóalbum trilógiát alkot?
– Nem. Nem tiltakozom ellene, de nem annak szántam. Eddig is igyekeztem elválasztani szólólemezeimet a Hobo Blues Band hagyományoktól. Fogadtatását illetően – nem eladási példányszámra gondolok -, hasonló a Vadászatéhoz; az emberek az egész művet értékelik.

– Hegedűs István –

[2009.11.24.]