Új Republic dalok, régi köntösben - Meghallgatuk Balázsovits Editet

Balázsovits Edit énekelte fel a Republic soron következő, új albumának dalait – nem véletlenül.

Az Almásy Éva - Balázsovits Lajos színészházaspár lánya, aki nem mellesleg Jászai-díjas színésznő, éneklésre adta a fejét. A fiatal színésznő azzal az elképzeléssel kereste meg Bódi László alias Cipőt, a Republic zenekar frontemberét, hogy írjon neki egy-két számot, amit majd saját lemezén énekelhet el. A „vállalkozás” annyira jól sikerült, hogy végül a banda többi tagja is részt vett a szövegírásban, így született egy-kettő helyett tizenkét nóta.

Meghallgattam, és meglepődtem. Bevallom, egész későkamaszkoromat végigkövette a Republic-mánia. Szigorúan a slágeres, tinilányszívet-tépő nótákat fújtuk a barátaimmal. Nagyokat táncoltunk rá és sajnáltuk magunkat amikor önmagunkra (vagy épp szerelmünk tárgyára) ismertünk valamelyik sorban. Olyan nagyon nem gondolkodtunk a szövegeken, nem ezért szerettük. Bevallom, a kamaszkorból kinőve elfelejtettem a Republic-korszakomat is.

De amikor meghallottam, hogy Balázsovits Edit adja a hangját és arcát az új lemezhez, kíváncsi lettem. Aztán mikor először belehallgattam a dalokba, már csak azon járt az eszem, hogy MIÉRT kellett ez? Odáig oké, hogy Editnek kivételes lehetőség (nyilván ő is sokat hallgatta a csapatot fiatalabb korában, szereti és tiszteli őket), de ugye eredetileg csak egy-két dalról volt szó. Nem értem, a Republicnak miért volt szüksége az új hangra. Talán úgy gondolták, hogy ők önmagukban már nem állják meg a helyüket ebben a feketére mázolt arcú-hajú gyerkőc-közönséggel telizsúfolt világban? Nem tudom. De most a kérdéseim helyett beszéljenek a dalok!

„Sa, la, la…, Du, du, du…”

Tipikusnak mondható Republic-dalok ezek. A Fut a folyó nyilvánvalóan a rajongók kedvence lesz. Egy igazi megzenésített vers. Amit olvasni is jólesik (hiszen a borítóban a dalok szövegei is megtalálhatók), de hallgatni is öröm. Itt még Edit hangja is tetszik, itt nem érzem úgy, hogy az énekesnő megpróbál „republikosan” énekelni.

Ezt a többi nóta esetében nem mindig mondhatom el. Csak egy példa a sok közül: a Minden Mindegy annyira „republicos”, hogy olyanabb már nem is lehetne („annál jobb ez, minél rosszabb! Ha megsimogatsz, megsimogatlak, annál rosszabb, minél jobb lesz, minden egy és minden mindegy”), de Balázsovits Edit nem Cipő. Számomra hiányzik a megszokott és általam kedvelt énekes előadásmódja. A zenére, a szövegekre ráismerek, de „a hang” valahogy nem passzol. Ha viszont abból indulok ki, hogy igazából Edit számára készültek ezek a szerzemények, akkor máris más a helyzet.

Itt a következő példa, az Örökre Nem. Ebben az esetben nem a Cipőt „utánzó” Editet hallom, hanem a Republic-nótát éneklő Balázsovits Editet. Sokadik meghallgatásra kifejezetten tetszik.

Mindent összevetve nem rossz az album, de nem hiszem, hogy beállíthatnánk a „klasszikus” Republic-korongok közé. A fő problémám az, hogy nem tudtam hogyan hallgassam. Mert ha a Republic új albumaként fogom fel, akkor félreteszem, mert „nem jön be”. Ha viszont a színésznő énekes-lemezeként veszem a kezembe és teszem a cd-lejátszóba, akkor zavar a címe, és folyamatosan a zenekar korábbi számaival hasonlítom össze. Furcsa, szokni kell. Meg kell hallgatni és el lehet dönteni!

Balázsovits Edit: "óriási élmény nekem ebben részt venni"

-kiko-

[2009.10.14.]