P. Box koncert Tiszalökön: egy legenda visszatért

Közel három év szünet után, a 2005-ben elhunyt Cserháti István utolsó P. Box formációja úgy döntött, hogy visszatér a világot jelentő rockszínpadra. Augusztus 7-én, a tiszalöki szabadstrandon, egy forró hangulatú buli erejéig újra kinyílt Pandora szelencéje. A debreceni ötösfogat ígérete szerint a tiszalöki buli adja meg a kezdőlökést ahhoz, hogy innentől már rendszeressé váljanak a neves hardrock társulat színpadi szereplései.

Ünnepélyes, és mégis hátborzongató férfihang meséli el Pandora legendáját – alatta a sejtelmes instrumentális muzsikával – hagyományosan így kezdődik minden P.Box hangverseny. 2006-ban, a zenekar köré csoportosuló kemény mag már elsiratta az öt debreceni fiút, akik megunták a don quijote-i szélmalomküzdelmet, és lábhoz tett fegyverrel várták a szebb napok eljövetelét. Persze addig is, mindenki végezte a maga dolgát.

Aztán eljött augusztus 7-e, és a tiszalöki szabadstrand szélesre tárta kapuit a zenekar előtt. A nem túlzottan nagy létszámú, de annál lelkesebb közönség bizonyságot adott arról, hogy a vérbeli rockmuzsikát nem lehet elfeledni. Teljesen mindegy, hogy a klasszikus formáció egykori sikerei (Soha nem elég, a Bolond, a Fantomlány, a Halálkatlan, az Ingajárat) most újra gondolva, vagy a 2001-ben fiatal tehetségekkel feltámasztott új Pandora’s darabok dübörögnek a hangfalakból; korra és nemre való tekintet nélkül adják át magukat a színpad felől érkező zenei élvezeteknek. Az újkori P.Box munkái közül a Hódítás a plázacicák és bizonyos balek férfiak viszonyát taglalja, a Múlt és jelen, valamint az Ezer év című opuszok pedig a hazaszeretet legszebb megnyilvánulásaiként szólalnak meg. Minderre ráerősít a Pangea nosztalgiája a valamikori, egybefüggő földrész iránt. Koroknai „Kori” Árpád énekesnek szemmel láthatóan jót tett a „társulati” kirándulás: színpadi mozgása magabiztos, felkonfjai határozottak.

A méltó utód?

Szerénységét viszont sikerült megőriznie a régebbi időkből, hangja, ha lehet, még ércesebben zeng, mint annak előtte. Az intro alatti borzongás megismétlődik a Veled múljon el tételénél. A vokálokkal sűrűn tűzdelt, lendületes nóta szövege mintha csak a halálra készülődő egykori alapító-billentyűs, Cserháti „Pityi” István végrendelete lenne: egy gyógyíthatatlan beteg, mélyérzelmű férfi könyörgése a Mindenhatóhoz, hogy a házastársak közül ő hagyja itt előbb az árnyékvilágot. Meghallgattatott. A zenei-szövegi mondanivalókat a zenekar másik hajtóműve, Sándor „Günter” József játéka emeli éteri magasságokba. Rövid, de annál invenciózusabb szólói ha kell, megsiratják, vagy éppen megzúzzák a fémhúrokat. A feszes, pontos alapokról a ritmusszekció, Ferenczy „Cézi” Tibor basszusgitáros és Bodó Tamás dobos gondoskodik – tökéletes összmunkával. Szabó Krisztián helyzete nem könnyű. Ugyanis Cserháti Pityi magasra tette a lécet a P.Box billentyűs posztján, de utóda – a buli tanúsága szerint is – megállja a helyét. A Zöld, a bíbor és a fekete záró szám után a közönség visszaköveteli kedvenceit: a Kő kövön/Vágtass velem lemez címadó dala méltó búcsút jelent – szerencsére csak ma estére, hiszen a P.Boxból soha nem elég!

- Hegedűs István -

[2009.08.15.]