"Cseh Tamás halála nem csak az én ügyem" - interjú a búcsúvers szerzőjével

A kiválóság halála megrázta a magyar zenei életet. Sokan siratják Cseh Tamást. Lapunk fórumán jelentette meg Bene János búcsúversét, amely segít neki elköszönni. A TAMÁS-ról beszélgettünk vele.

– Egy Mari nevű lány volt aki miatt beültem a szegedi SZOTE klubba a nyolcvanas évek közepén. Vettem a büfében 2 üveg Kőbányai sört, gondoltam ezeket elbabusgatom, amíg a lány ezt a számomra ismeretlen gitáros fiút hallgatja. Kijött A TAMÁS és a szerencsétlenkedő helyi technikus fiútól elnézést kért, mert szeretné elkezdeni az előadást. Tette ezt olyan szerénységgel, amiből én arra következtettem, hogy ez az énekes fiú nagyon fél vagy nagyon vallásos, vagy…? – kezdte Bene János az emlékezést.

– Hangosítás nélkül énekelt a zsúfolt teremnek kb.1,5 órát. A sörök megmelegedtek a székem mellett, mert annyira lekötött A TAMÁS. Ráadásul úgy éreztem, ha megmozdulok, a szék nyikorgásával megzavarhatom, esetleg elveszítek egy szót és azért nagy kár lenne. Így kezdődött. A lány azóta elköltözött, férjhez ment, mostanában újra levelezünk. – vallotta.

– Amikor megismertem sorban a DALOKAT, magaménak éreztem a történeteket. Hiszen „Micsoda útjaim voltak nekem”? Nekem is volt „Ács Marim” és „számos fehér babám”, akik közül az egyik „Szőke volt aztán barna lett”. Egy Desire szerű srác ma is a barátom.” Lee Van Cleef „ pedig én is lehetnék, küzdök azért, hogy ne legyek. Ágira már vártam az újságárusnál és a bejáró Beát is ismerni vélem. Larédóban pedig a sápadt fiúban magamra ismerek, az életem bizonyos szakaszaiban hajszál választott el ettől. – merengett a szegedi úr.

Mindenkinek hallania kell!

– Jön az érzés, „kéne egy dal….”, s akkor ott vannak az Ő dalai. Mindenkinek megakarom mutatni, mert nekik is hallaniuk kell! Egy közeli barátomnak a születésnapjára (a Cseh - Bereményi dalokban mindenkinek van neve), tehát Andrásnak, megvásároltam CD-n a Cseh Tamás összest, mert biztos voltam benne, hogy neki is megvoltak bakelit lemezen is. Ismét beigazolódott, hogy azt vesszük ajándékba aminek mi is örülnénk… Így legalább András is elkezdte felfedezni a csehtamás érzést… – folytatta ismét egy személyes élménnyel.

– Mivel gitártulajdonos vagyok, sokat és nagyon szívesen éneklem a DALOKAT. Szeretem, a szabadságot ami a szövegekből árad, a ritmikai szabálytalanságokat (különösen koncerteken), ha átérzed amit énekelsz, mindig másként szól és gyakori a katarzis. Ráadásul annyira sokféle asszociációs lehetőség van bennük, hogy két ember sem gondolja ugyanazt, de mégis a hatása alá kerül mindkettő. Érdemes meghallgatni, megnézni egy-egy dalt több felvételen is, ritkán egyforma két előadás A TAMÁSTÓL. Nagyon szerettem volna megmutatni neki és a Gézának, az én érzelmeimmel megtöltve a dalokat, mire elég bátorságot gyűjtöttem és elkezdtem keresni a lehetőséget, A TAMÁS már beteg volt. Egyszer nagyon régen egy szaunában izzadtam és bejött A GÉZA, annyira meglepődtem, hogy nem mertem megszólítani. Így ez elmaradt. – mesélt János a zene.hu-nak az elmulasztott lehetőségről is.

– Ha azt kérdezi, gyakran írok-e verset, azt kell feleljem: nem tudom mit jelent a „gyakran”, régóta és szívesen írok. Most szerkesztünk egy könyvet amelynek a címe: Egy név, két arc, száz év, száz vers Mivel Édesapám 60 én pedig 40 éves vagyok, ez az alkalom adja a könyv apropóját. Decemberben szeretnénk kiadni. Néhány versem olvasható az oldalt található linken. – avatott be minket a terveibe.

El kellett búcsúzni

„Bekapcsoltam a TV-t s ledőltem én, mi látok váratlan a TV-ben….” Cseh-Bereményi

– Szóval nem volt váratlan a szombat reggeli hír, nagyon nagy volt már egy ideje a csend körülötte és ez nem ígért sok jót. Amikor a szombat reggeli híradóban bemondták, meg sem lepődtem. Annyit éreztem, hogy jó lenne ha a párom végre kimenne a kertbe vagy akárhová, és ki lehetne már kapcsolni azt a k…a TV-t. Szeretnék egy kis csöndet, magányt, lehunyni a szemem és elbúcsúzni A TAMÁSTÓL. Ez a vers lett az én búcsúm.

Cseh Tamás halálára

Köszönöm a felszakadó sóhajokat,
arcodról ellesett zavart mosolyokat
Dalaid részemmé váltak
mintha együtt éltük volna őket át

Megérkeztél már vagy úton vagy még az új világba Indián?

Társaságban ha azt mondom A TAMÁS…
szemek rezdüléséből látom ki ismeri a jelentést: akarás!
Mert mondani kell, szólni, kiáltani és fütyülni azt
mi szavakkal el nem mondható!

Tudtad, amikor szíved megáll, fújni fog a szél és folyik tovább a folyó

Itt maradtak nekem a DALOK.
Dúdolom, énekelem idézem. Tudom, így akarod.
Százezer mérgező cigaretta és ezer gyógyító dal után.
Hiányozni fogsz nekem a gitároddal INDIÁN!

– Nagyon szemérmes vagyok a verseimmel kapcsolatban. Nagyon nehezen mutatom meg és pláne nem teszem fel könnyedén az Internetre. Ez részben a –jó ez egyáltalán? és az –ez nagyon magánügy, gondolatból fakad. Most viszont biztosan tudom, A TAMÁS halála nem csak az én ügyem, sokunkat mélyen érint, ezért került az írásom a nyilvánosság elé. Hátha másoknak is segíti a búcsúzást. – zárta Bene János.

Mondd el a véleményed Tamás munkájáról, emlékezzünk közösen!

– zene.hu –

[2009.08.10.]