Deák Bill Gyula elképesztő kijelentést tett. Bevallotta, hogy focistának készült és soha nem akart énekes lenni!
- Mindig azt szerettem volna, olyan nagy focista legyek, csak az élet így hozta... Nagyon éreztem a játékot. Olyanokkal játszottam, akik később nagyszerű focisták lettek, akár az első osztályban, és közöttük is vezérürünek számítottam. Amikor csapatokat választottunk, én mindig az elsők között keltem el! – emlékezett vissza a hatvanéves zenész.
- Nagyon jól fociztam - abban az időben ez volt a nagy lehetőség -, úgyhogy én nem is akartam énekelni soha életemben. Aztán lett sajnos egy orvosi műhiba, tizenegy éves koromban elvesztettem a lábam. Én nem törődtem semmivel, igaz csúfolódtak a gyerekek, de én mankóval is fociztam, méghozzá nem is akárhogy.
- Aztán jött a beat-zene, elkezdtem énekelgetni, és hála a jó Istennek idáig jutottam. Tetszett az embereknek ahogy énekelek, bátorítottak, és én csináltam. Soha nem szabad feladni. Hiába mozgássérült valaki, itt vagyok rá élő példa, hogy fél lábbal ennyit elértem. – mesélte az énekes
A kezdetekben a tehetsége és fantasztikus hangja ellenére sem találta „színpadképesnek” az akkor zenei életet uraló ORI (Országos Rendező Iroda), ahol nem kaphatott engedélyt, hogy zenekart csináljon és koncertezzen.
Hírek
