Hogyan szól a Lord 2009-ben? - Meghallgattuk az új duplájukat!

Mint arról korábban hírt adtunk, a dallamos ám kemény megszólalású, immár harminchat éve színpadon dübörgő szombathelyi Lord együttes dupla CD kiadványt bocsátott útjára, bőven szemezgetve az együttes életművéből. Mire számíthat az, aki annak rendje-módja szerint végigkagylózza a harmincnégy dalt?

Mindenekelőtt a szó legnemesebb értelmében vett, színtiszta rock-muzsikára. Ami első hallásra különbözik az öncélú, igénytelen zúzástól, vagy a napjainkban oly népszerű, csillogó csomagolású fércmunkáktól. Ezzel szemben a Lord magabiztosan, profi módon kalauzol az igényes produkció világába.

Három és fél évtizedet lenyomni a „művházak” többnyire recsegő deszkázatú, düledező színpadjain, majd a hangszerekkel telezsúfolt Barkas és mittudoménmilyen mikrobuszok belsejében préselődve járni az országot – igencsak embert (zenészt) próbáló mutatvány. De a Lord túlélte. Mint ahogy túlélte a kezdeti lemeztelenséget, tagcseréket, a rock and rollal járó örök megpróbáltatásokat. Mert a Közönség, a kemény mag tartotta és máig tartja bennük a lelket. És még valami: a hitük. Hisznek abban, amit csinálnak, hisznek a zene mindent elsöprő erejében. Hisznek a rock and rollban. Mindezt teljes egyetértésben, tökéletes összhangban.

Lehetne akár Best of kiadvány, hiszen - mintegy összefoglalóként - a zenekar három és fél évtizedének legjobb terméséből szemezgettek. A keverés és a hangzás a kor technikai követelményeihez igazodva tömörebb, dinamikusabb, mint a korabeli vinyl lemezek, vagy azokból későbbiekben digitalizált CD korongok. A szerzemények között jó néhány alig-alig változott (Lázadó lelkiismeret; Itthon vagy otthon), és van, ami némileg új köntösbe öltözött. Meglepetésként pl. Pohl Mihály énekéhez Gidófalvy Attila orgánuma társult a líraibb vonulatot képviselő, Tombolhat a szél darabjában. Viszont a Lord ars poeticájaként is jegyzett Szóljon a rock! vokálokkal kiegészülve, teljes egészében a billentyűs énekhangján szólal meg.

Lehetne a zenekart magyar Scorpionsként is címkézgetni, hiszen zenei világuk hasonlóképpen lírai, balladisztikus (Vándor; Virágdal; Érzés) illetve kemény, rockos hangvételű (Nincs bocsánat; Hajsza; Zaklatott fények; Kifutok a világból), de mindenképpen dallamos nótákra épül. Képességei alapján lehetne Erős Attila gitárost akár magyar Yngwie Malmsteenként is emlegetni, de minek?
 
Hiszen a szakmaiság mellett több érzés és alázat fedezhető fel benne, mint a svéd gitárfenoménben. Mennydörgő riffjei, síró-vonyító gitárszólói szédítő magasságokba repítenek, máskor kavargó mélységbe taszítanak. Pohl Mihály énekes (mindenkinek csak Misi) senkihez nem hasonlítható, tiszta, erőteljes torokhangja az elmúlt időszakban érettebbé, zamatosabbá vált, akár a jó bor…

HiteleGidó nélkül valószínűleg a Lord soha nem lenne az, ami. (Erős Attilával egyetemben) nemcsak ambíciózus zeneszerzőként, illetve virtuóz Hammond-orgonistaként, de mint ötletgazda és hangulatfelelős, egyszerűen nélkülözhetetlen és pótolhatatlan figurája a csapatnak. Az eredetileg 1990-ben, bakeliten megjelent és 2002-ben digitalizált szólóalbumáról az Ördög és angyal újrakevert, „lordos” változata gazdagítja a repertoárt. A dobos Gyurik Lajos laza, ám mégis precíz ritmikájához Vida Ferenc helyett a legfiatalabb tag, Apró Károly basszusjátéka társul.

A Lord ízig-vérig magyar. A miénk. Mi sem bizonyítja jobban, mint a nagysimonyi költő-tanár úr, Balogh József veretes dalszövegei, melyben folyton folyvást találunk utalást arra nézve, hogy hol is van a helyünk (Itthon vagy otthon). Ami nem magyar, az az osztrák KIXX Tonstúdió, ahol az együttes lemezfelvételei ősidők óta készülnek, Joe Schneider hangmérnök szakértő fülei és kezei segítségével.

A Szóljon a Lord! kettős albuma a zenekar harminchat kemény évének hiteles és értékes lenyomata.

-Hegedűs István-

[2009.06.09.]