Gondoltad volna, hogy Mike Oldfield közel van a 60-hoz?
Zenerégész rovatunkban leporoljuk a múlt emlékeit és felelevenítjük milyen zenei események történtek az adott napon. Ma Mike Oldfield születésnapját ünnepeljük.
Angliában, Readingben született, 1953. május 15-én. A szülei nem muzsikusok voltak, de érdekes módon három gyermekük is azzá vált. A zenéhez orvos apjának annyi köze volt, hogy akusztikus gitáron minden karácsonykor eljátszott egy dalt a családnak.
A kis Mike hét éves korában a televízióban hallotta játszani Bert Weedon-t, a gitárvirtuózt, és ekkor kérte meg apját, hogy vegyen neki egy gitárt. Tíz éves korában már zenéket írt. Nem sokkal később folk klubokban szerepelt. Ezt követően egy amatőr beatzenekarban zenélt, ahol Shadows számokat adtak elő.
Tizennégy esztendős volt amikor Sally nővérével megalakították The Sallyangie nevű folkduójukat. A nővére főleg énekelt, Mike pedig gitározott, a dalaikat is maguk szerezték. A Transatlantic lemezkiadó társaságnál 1968-ban meg is jelentettek egy nagylemezt, Children of the Sun címmel. 1969-ben pedig egy kislemezt adtak ki. A duó ezután felbomlott. Sally Oldfield szóló karrierbe kezdett, Mike pedig másik testvérével, Terry Oldfielddel alakított újabb duót, Barefoot néven. Rockzenét játszottak, de lemezt kiadni nem tudtak, hamar szétváltak útjaik.
Basszusgitárosból szólógitáros lett
Oldfield 1970 márciusában Kevin Ayers zenekarához került (Kevin Ayers & The Whole World), mint basszusgitáros. A zenekarban munkássága Ayers 1969-ben megjelent szólóalbumának turnéjával indult. A formáció végnapjaiban Mike már szólógitáron is játszott.
Ebben az időszakban kezdte el komponálni a később Tubular Bells néven megjelent anyagot. Kevin Ayers zenekarától kölcsönzött magnóval kísérletezett műve részleteinek felvételével. 1972 őszén kapott egy hét stúdióidőt az akkor alakuló Virgin Records stúdiójában, ahol felvette új kompozíciójának első részét. Egymaga több, mint 20 hangszeren játszott. Végül az albumot 1973. május 25-én adták ki.
A lemez azonnal hatalmas sikert aratott, a kritikusok fennhangon dicsérték. A könnyűzenei világban akkoriban kizárólagos, néhány perces szerzemények helyett itt az 50 perces mű mindössze két részből áll. Megszületett a könnyűzenei koncept egyik leghíresebb darabja, ötvöződnek benne a rock, a klasszikus zene és a világzene elemei.
A siker előszobájában
Júliusban az album felkerült az angol slágerlistára. Egész Európában jól fogyott, a következő év elejére a slágerlisták első helyére került, annak ellenére, hogy a munka nem populáris darab. Amerikában azután kezdett a lemez jobban fogyni, hogy a The Excorsist című horrorfilm zenéjeként is felhasználták. A londoni Royal Albert Hall-ban 1974 decemberében előadták a Tubular Bells és a Hergest Ridge nagyzenekari változatát. Oldfield nem lépett fel, a gitárszólót Steve Hillage játszotta.
Később megjelent az Ommadawn című anyag, amelyen a népzenei elemek erősödése érezhető. Sokak számára ez az egyik első világzenei lemez. Oldfield a sikereket pszichésen nehezen kezelte, depresszióval küzdött ezekben az időkben. Hosszabb szünet után jelent meg az 1978-as dupla album, az Incantations. Az lemez megjelenése után – most először – nagyszabású koncertsorozatba kezdett. Több, mint 50 zenésszel, nagy kórussal. Ezeket a koncerteket örökíti meg az Exposed dupla lemez.
A sorozat azonban félbemaradt, az anyagi veszteség miatt gyorsan új albumot kellett kiadni, mely 1979-ben jelent meg Platinum címmel. Erre került fel a Platinum című, négy részes kompozíció. A lemez másik fele azonban kissé összecsapott. Egy már korábban elkészült természetfilm kísérőzenéje, egy punkrock paródia és egy Gershwin feldolgozás is megtalálható rajta.
A Crises a slágereitől vált híressé, megtaláljuk rajta a Maggie Reilly által énekelt Moonlight Shadow című számot, illetve a Shadow On The Wall-t Roger Chapman előadásában. Ekkoriban jelent meg kislemezen a Crime Of Passion is, Barry Palmer énekével. Az instrumentális blokk is tartalmaz vokális részeket (ezeket Oldfield maga énekli), a lemez majdnem teljesen besorolható a pop/rock kategóriába, de például a Taurus 3 című instrumentális gyöngyszem már nem.
A következő években kevéssé sikeres kislemezei jelentek meg, majd 1987-ben adták ki a következő nagylemezt, Islands címmel. Ezen a lemezen is találunk hosszabb instrumentális darabot, a többi munka popdal. A címadó és egyben legismertebb dalt Bonnie Tyler énekelte. A lemez a Crises vagy a Discovery sikerét nem érte el. 1989-ben látott napvilágot az egyetlen olyan Oldfield lemez, mely csak popdalt tartalmaz: Earth Moving. Erről az Innocent vált ismertté. Oldfield elégedetlenné vált kiadójával szemben, aki az eladások reményében popslágerek írására ösztönözte.
[2009.05.15.]
Hírek
