Háromszor is Lola - melyik az énekesnő igazi arca?

Mit gondolok Loláról? Hogy egy jól kitalált imidzzsel elért mindent, amit tini előadóként el lehetett érni! Ám lassan kinőtte ezt a kislányos arculatot, váltani kellett. Ez tisztán érződik a harmadik nagylemezen!

Már a borítót meglátva visszaköszön mindenhonnan a rózsaszín, talán túlságosan is! Viszont Lolát már igyekeztek nem Avril Lavigne másolatban feltüntetni, amit mindenképpen pozitívként értékelnék, és a borítót megpróbálták nem teletömni mindenféle támogatóval, és csak annyit tettek rá, amennyit muszáj volt, így aztán egész jól látni a dalok címét, ami sok borítón nem így van. Tehát egy plusz pont ezért!

Az első dal a „Ne szólj”, amit a rádiók leginkább felkaptak. Egy kellemes popdal, itt-ott provokatívabb szöveggel, de nyitódalként pont megfelel. Igazi lázadós, tinilányos zene.

A második zene a „Féktelen éj” kicsit Lady Gaga és Kate Deluna között ingázik, de továbbra sincs az előző albumon érezhető Lolás stílus. Hát hová lett? Nem rossz ez, csak gondolom a fanatikus Lola rajongók ettől másabbat vártak.

A harmadik dal a sorban, „Ha jó,ha nem”, de ez van! Ez már nagyon Alesha Dixonra húz, de ettől függetlenül tetszik a hangszerelése. A szöveg továbbra is az elmegyek, nem megyek, járunk, nem járunk, végetér, nem ér véget határok között ingázik.

Negyedszerre meg aztán tényleg meglepődöm, a kicsit Kozsós hangszerelésen, az ilyesmi még a legelső Lola albumon volt tapasztalható. Meg ezen. Egy kicsit.

És így jönnek-mennek a dalok egészen a hetedik track-ig, mert itt aztán egy 90 fokos fordulat következik be, és visszamegy az általam várva-várt kicsit punk-rockos-emós stílusba, gitárral, kemény dobokkal, és így „Dobog a színpad” , viszont kellemes meglepetés ez a dal, az első dal, amire ha nem tudnám, hogy Lola, akkor is elsőre rávágnám.

Utána jön a „Hátra arc”, kicsit dominánsabb szöveggel. Nocsak, nőuralomra tör Lola?

A lemez vége felé közeledve még jön az „Adj gázt”, ami azért került rossz helyre, mert utána két lassú dal jön, és itt a vége. A „Mama” szép, az „Ünnepelj ma velünk” reklámszagú, ugyebár, ugyan Karácsonyra készült, de kinek a megbízásából?

Mindent meghallgatva és közben átnyálazva a borítót is az utolsó betűig, azért a lemezre annyira nem lehet panasz, persze csak ha Lola rajongó az ember. Mert ők úgyis megveszik, bármi is legyen rajta.

Mindenki más, mint én is, nem tudom eldönteni, melyik is lehet Lola igazi arca. És mivel azért a hölgynek sikere van néhány éve, lehet bennem van a hiba, hogy nekem ez annyira nem jön be.

-Bödő Róbert-

[2009.05.23.]