Jönnek a Királyi hangszerek, mennyei muzsikák

Két, különleges kiváltságokat élvező fenséges instrumentum összekapcsolódásának ritka pillanata valósul meg a május 18-i hangversenyprogramban.

A jelen koncertgyakorlatának legnagyobb részét kitevő XVII-XX. századi repertoárban a két hangszer együttes megszólalása szokatlan jelenség, és a királyi méltóságban való osztozásuk ellenére, származásukat tekintve sem természetes szövetségesek.

Az orgona és a hárfa egyenértékű összekapcsolására, mondhatni felcserélhetőségére Szent Cecília legendájában került sor, ám eleinte csak fogalmi szinten. Csak az európai romantika egyik jelentős zenei áramlatában, a régi egyházi zenét a modern szekuláris világ körülményei között feltámasztani kívánó, ún. ceciliánus mozgalom keretében váltották valóra az addig inkább csak az angyal-ikonográfiában létező orgona-hárfa frigyet.
 
És többnyire ez az összekapcsolás sem eredeti művek létrehozásában, hanem inkább már létező művek áthangszerelésének formájában jutott érvényre.

Franck orgonára írt szimfonikus költeménye (Interlude symphonique), de Falla zongorára komponált Fantasía béticáját és Sibelius Finlandiáját saját átiratában játssza Kalevi Kiviniemi, aki a jelenkor finn zenekultúrájának egyik legfontosabb nagykövete: muzsikusként és orgonistaként egyaránt elkötelezettje szülőföldje sajátos hagyományainak, hangszere klasszikus örökségének és a kortárs művészet nemzetközi szcénájának.

Programja a romantikus főáram mellett a rögtönzés művészetének világába vezet: a felejthetetlen orgonavirtuóz, Pierre Cochereau száz évvel Franck szimfonikus interludiuma után, 1974-ben eljátszott és Jeremy Filsell által lejegyzett rögtönzését, a Scherzo symphonique-ot vezeti fel egy saját improvizációval, majd a hangverseny legvégét egy előre meghatározott téma földolgozásával zárja.

A csodálatos hárfák

Smetana Moldvájának átiratát a zeneszerző honfitársa, a modern hárfajáték történetileg is jelentős figurája, Trneček készítette el a XIX. század végén, Csajkovszkij Anyeginjének egyik témáját az elmúlt századforduló Moszkvájának vezető hárfaművésze, Walther-Kühne adaptálta hangszerére.

A műveket előadó Vígh Andrea Liszt-díjas muzsikus hangszerének legismertebb és legelismertebb hazai művelője. Első szólóestjét 1993-ban adta, azóta is rendszeres fellépője a főváros jelentősebb koncerthelyszíneinek, zenei eseményeinek (Zeneakadémia, Művészetek Palotája, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Magyar Tudományos Akadémia Díszterme, Budai Vár, stb.)

A két hangszer együttes „fellépése” Debussy Dans sacreé et dans profane című darabjában ölt testet, a koncertet záró Kiviniemi-rögtönzés előtti percekben.

– müpa –

[2009.05.14.]