Turbofokozatba kapcsolt a Turbo

Elsőre nem nagyon tetszett, de megérte többször is meghallgatni a Turbo első lemezét - simán belefér a külföld felé való nyitás.

Megmondom őszintén amikor először végigment a Turbo bemutatkozó lemeze a játszóban, nem sok kapaszkodót találtam a zenében. Kicsit unalmasnak és egysíkúnak tűnt az ötvenötperces album. Hogy ne első blikkre született kritika legyen a lemezről, még vagy ötször-hatszor hallgattam meg az albumot.

Megérte! Bár nem minden hibától mentes a korong, egyenlőre biztosan az idei év első igazán üdítő performanszát sikerül nyújtania a Turbónak. Bár debütlemez az övék, mégis a hazai undergroundban ismerős nevek alkotják a kvintettet, akik korábban olyan zenekarokban fordultak meg, mint a Fresh Fabrik, a Warpigs, a The Carbonfools, vagy a Rémember.

A zenekar stílusát a legnehezebb belőni, hiszen a 70-es évek pszihedeliáján át a crossoverig, a garage rockig sok minden megtalálható itt. Sok kritikában olvastam a The Mars Voltával való hasonlítgatást. Tény, pár nótában van benne valami, de ha nagyon beleásnám magam a dolgokba, még biztosan eszembe jutna pár másik zenekar neve is.

A csapat 2007 tavaszán már jelentkezett „Boarman Sessions”-re keresztelt EP-jével, a korongon szereplő One More Time című dalra pedig március elejére elkészült a zenekar első videoklipje, amit meglepően sokat játszottak a magyar MTV-n és abban a bizonyos nagyon zenei rádióban.

A zenekar 2008. második felében rögzítette első nagylemezének anyagát, a felvételeket Hidasi Barnabás irányította a Soundmaster Stúdióban és az anyag érdekessége, hogy a dalokat nem hangszerenként, hanem egyszerre vették fel. Előnye a szinte lélegző produkció, hátránya a pár apróbb hiba, ami benne maradt az anyagban.

Ami viszont egy picit sok, az a lemez hossza. Ötvenhat percben kicsit megfárad a produkció. Szokni kell még Tanka Balázs magasabb fekvésű hangját is, jó dalokból viszont szerencsére nincs hiány.

A Tears Of Chronos intrószerű kezdése után mindjárt az Out Of My Mind igazi sláger a maga nemében. Hasonszőrű rokona az ezt követő hammonddal megtámogatott 70-es évek hard rockja stílusban íródott Shine On. Ezt a lemez egyik legjobb nótája, a pulzáló basszustémákkal megspékelt Heavyweight Promises követi a maga fejből kitörölhetetlen refrénjével. Az ötös Family Warfare a refrénen kívül viszont nem sok emlékezeteset vonultat fel. Az echte Bon Jóska nyitányú Turning Soul viszont aztán igen kellemes nótában folytatja.
 
Az If I Had A Plan cammogósan indít, de nagyon erős refrént produkál. A nyolcas Simple Man egy kicsit a műfaj sallangjaira épít, ám lefelé nagyon nem lóg ki minőségben, viszont az Indecision hatperces lebegése kicsit unalomba hajlik a végére, de a grunge rokon refrén nagyon állatra sikerült. Ezt a végre pörgős Wild Pony követi eszement jó riff és billentyű kombinációjával és remek refrénjével, de a totál sláger My World's On Fire ezt is lepipálja. A lemezt a leghosszabb dal, a Come To Me zárja a maga majd nyolc percével, elszállós-lebegős hangulatvilágával, bár én ezt már nem erőltettem volna ide a végére.

A Turbo bemutatkozó lemeze nagyon erősre sikeredett, nem egy tipikus első lemezes banda bemutatkozása és valójában a tagok előélete miatt nem is lehet az. A magyar zenei színtéren ráadásul maga a stílus is kuriózumnak számít, és minőségében simán adott a külföldi piacok felé való nyitás is. Respekt!

-hanczattila-

[2009.04.29.]